Magyar Katolikus Lexikon > Z > zsengeáldozat


zsengeáldozat, primícia (lat.): Nemcsak Izr-ben, hanem más népek körében is szokás volt, hogy a paraszt hálából az →aratásért az első termést az istenségnek ajánlotta föl. A régi időkben az adományok általában önkéntesek voltak, s a felajánlás módja is eltérő. Izr. fiait a törv. kötelezte e szokás megtartására, s a kötelezettséget egyre pontosabban meghatározta, sőt idővel fokozta is. A törv-ben szerepel 'az első termés' és 'az első termés legjava' (Kiv 23,19; 34,26; Ez 44,30). Hogy volt-e, s mi volt a különbség, azt nem lehet megállapítani. A Kiv 22,28 szerint csak a legfontosabb terményekből (gabona, bor) kellett felajánlani; a 23,19 a zsenge legjavát említi. A MTörv 26,1–15 a kötelezettség teljesítésének módja felől rendelkezik: azt írja le, hogyan kellett abból, amit a föld termett (18,4: gabona, bor, olaj, gyapjú) az első termést felajánlani a szentélyben; 26,5–10: a közben mondandó ima (G. von Rad: "a kis történeti Credo"). A kötelezettség teljesítésének itt a szentély a színhelye és minden bizonnyal →áldozatnak kell felfogni, melyből a pap megkapta a részét. A Papi irat a ~ban inkább a papnak járó →adót látja; a részleteket illető rendelkezések: Szám 15,17–21; 18,12; Lev 19,24; 23,9–14; 23,15–20. Átvitt értelemben Izr. Jahve első termése (Jer 2,3). Az ÚSz-ben csak átvitt értelemben szerepel a szó Krisztusra (1Kor 15,20.23 az eredetiben), a Lélekre (Róm 8,23: az eredetiben) ill. a ker-ekre (16,6; 1Kor 16,15; Jak 1,18; Jel 14,4) vonatkoztatva annak kiemelésére, hogy különösen kedvesek és kiváltságos helyzetben vannak. R.É.

BL:1955.