Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zsófia


Zsófia, Szt (gör. ‘bölcsesség’): vértanú asszony. Három lánya: Pisztisz, Elpisz, Agape, gör. ‘hit, remény, szeretet’. Velük együtt lett vértanú. – Ikgr. Koronás matrónának, 3 leányát gyermekként ugyancsak koronával ábrázolták. Attrib-uk: kard (Varsó, Nemz. Múz., 2 táblakép, 1460/70). II. Basziliosz menologionjában a leányok lefejezése és temetése látható (Róma, Vat. Kvtár, 10. sz. vége). – Legendájuk az Érdy-kódexben található. Emlékezetüket őrzi az a szárnyasoltár 1440-ből, mely Zólyomszászfalu tp-ából került a besztercebányai múz-ba. ~ egyéb gótikus táblaképei: Bártfa (Mettertia-oltár, 1500; Pieta-oltár), Berzenke (1500), Kassa (szegyh., 1470; Bártfáról, Múz, 1520), Kispalugya (1510), Lőcse (1410), Magyarfenes (1499, a gyulafehérvári ppi rezidenciában), Németlipcse (1450, Szl. Nemz. Galéria), Gyöngyös (1490). Faszobra: Pozsony (1510, Szl. Nemz. Galéria). Oltárai: Eperjes (1462), Nagyvárad (1513). – Patrociniumai: besztercebányai egyhm.: Dubravica (15. sz.), Szucsány (13. sz.); nyitrai egyhm.: Barossháza, Ösvényes, Sztrecsény; kassai egyhm.: Zboró. – ~ asszonynak és 3 leányának legendája kk. népi hiedelem, tört. alapja nincs, az évszázadok során azonban mind kerekebbé vált. Alakjuk nevük révén jelképessé lett, és a hittud. pártfogóiként tisztelték őket. III. Leó p. kezdeményezésére terjedt el a →Zsófia-mise. – Kultuszát a reformáció, ill. a tridenti zsin. lit. szigorításai megszüntette, alakjukat a szlovák és lengyel szakrális néphagyomány a 20. sz: is számon tartotta. →hit, remény, szeretet **

BS XI:1277. – Bálint II:143. – Sachs 1980:319.

Zsófia, Barat, Magdolna, Szt (Joigny, Fro., 1779. dec. 13.–Párizs, 1865. máj. 24.): apáca, rendalapító. – 1800: Párizsban 2 társnőjével elhatározta, hogy szerz-ként a leányifj. nevelésére szenteli életét Jézus Szt Szívének dicsőségére. Joseph-Désiré →Varin SJ irányítása mellett megalapította a →Szent Szív Társaságot (Sacré Coeur Apácák), melynek 1806–65: főnöknője. Szegény leányok számára ingyenes elemi isk-t, majd fokozatosan magasabb szintű isk-kat és nevelő int-eket nyitottak. ~ fontosnak tartotta a nevelést lelkigyakorlatok és egyéb kapcsolatok tartásával is. – 1908: b-gá, 1925: sztté avatták. **

Erdősi Károly: A Szt Szív Társ. alapítónője, B. M. Zs. élettörténete. Bp., 1900. – Samassa [Adolfné] Désy Annie: ~, a Szt Szív szerzetesrend alapítónőjének élete. Uo., 1925. (Sztek országa 12.) – Vie de la sainte mčre Madelaine Sophie fondatrice de la Société du Sacré Coeur. Uo., 1925. – Jármai Edit: Tűzben izzó élet. ~. Uo., 1944. – LThK I:1235. – BS VIII:470. – SzÉ 1988:285. – DIP V:799.

Zsófia, Árpádházi, OSB (1136–Admont, Au., 1150 u.): apáca, II. (Vak) Béla kir. (ur. 1131–41) leánya. – 1138: eljegyezték I. (Szász) Lothar cs. (1125–37) fiával, a későbbi III. Konráddal (ur. 1138–52). ~t a ném. udvarban nevelték. Esküvőjük Pünkösd ünnepén volt. Hozománya felélése után pol. érdekek miatt elűzték az udvarból. Liukard grófnő tanácsára és segítségével belépett az admonti bencés apácák ktorába. Fivére, II. Géza (ur. 1141–62) háromszor is haza akarta hozni, de ~ inkább az imádságos, vezeklő életet választotta. **

Puskely 1994:128.

Zsófia, Jojáda (1049/50 k.–1095. jún. 18.): magyar királyi hercegnő. – I. Béla m. kir. (ur. 1060–63) és a Piast-házbeli II. Mieskó lengy. fejed. Rixa (Richeza) nevű leányának már Mo-on született leánya. ~ házasságai révén az Árpád-ház Ny-Eu. szinte valamennyi uralkodó családjával vérrokonságba került. Ősanyja lett az Askan (Anhalt), a Braunschweig-Lüneburg, a Lotharingiai, a Welf stb. házaknak. – Amikor apja, I. Béla 1060 őszén I. András m. kir. (ur. 1046–60) és szöv. ném. csapatait legyőzte, III. Henrik ném–róm. cs. (ur. 1039–56) támadásainak elhárítására a fogságba esett ném-eket sértetlenül szabadon engedte, 11 éves ~ leányát a ném. csapatok vezérével, Weimári Vilmos őrgr-fal eljegyezte, aki a menyasszonyáért jövet 1062: útközben meghalt. Ekkor Béla kir. ~t még 1062: Vilmos unokaöccséhez, Weimari Ulrikhoz, Krajna, Karantánia és Isztria urához adta nőül. ~ fián, VII. Poppón és leányán, Richardison keresztül a bajor uralkodócsaládokba vitte az Árpádok vérét. – ~ férje 1070: meghalt, s a 21 é. özvegyet testvérbátyjai, Géza és László, akik Salamonnal (ur. 1063–74) szemben háborúztak a m. trónért, ismét férjhez adták 1070. XII. 24: a megözvegyült  Billung Magnus szász hg-hez (ur. 1071–1106). E házasságával ~ leszármazottain keresztül a szászok szerteágazó uralkodói családjaival vérrokoni kapcsolatba került. Egyik leánya, Billung

Eilike (†1142) az Askan-ház őse (Gazdag) Ottó Ballenstedti és Ascaniai gr. vett nőül, az Askan-ház ősanyja lett. A másik leányán, Billung Wulfhilda (†) 1126) szász hgnőn keresztül, akit 1126: Fekete Henrik hg. a Welf-ház atyja vett feleségül, a Welfek 3 ágával is rokoni kapcsolatba került, majd egyik leány unokája, Welf Judit, Hohenstaufeni II. Frigyes sváb hg. neje révén a sváb-dinasztiával is, leánya Judit ~ dédunokája a  lotharingiai hg. felesége lett. ~nak a szász Billung családdal való rokoni kapcsolata tette lehetővé, hogy fiatalabb bátyja I. (Szt) László megözvegyülése után, feleségül vegye a sváb Rudolf ellencs. jelölt leányát. Do.La.

Wertner 1874; 1891. – Pauler II:695. – Révai XIX:763. – Árpád-kori és Anjou-kori levelek. Bp., 1960.