Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zalamerenye


Zalamerenye, Zala m.: egykori plébánia a veszprémi, 1993. V. 31-től a kaposvári egyhm. nagykanizsai esp. ker-ében. – 1332: már létezett. Tp-át Szt Mihály tit-ra sztelték, a mait 1760: építették. Harangjait 1926: 299,5 kg., 1928: 80 kg. Szlezák László Bpen öntötte. Org-ját (2/14 m/r) 1886: az →Országh gyár építette. A törökök 1526 u. elfoglalták. 1722: alapították újra. Akv. 1777-től. Kegyura 1880: a veszprémi kápt. – Filiája 2000: Garabonc. – Plébánosai: Erdős György, 1749: Zsivolics Pál, 1760: Benke György, 1768: Fejér János, 1785: Kálóczy György, 1795: Fekete Antal, 1846: Viola János, 1884: Végh Sándor, 1888: Csánk Béla, 1905: Strausz Antal, 1923: Láber Miklós (1888–1958; 1946. VI: Nagykanizsára internálták), 1958: Párkányi József. 1981-től Nagyrada látta el, majd ennek filiája. – Lakói 1840: 420 r.k., 10 izr., 65 egyéb vall., össz. 495; 1910: 847 r.k., 1 ref., 10 izr., össz. 858; 1940: 681 r.k., 1 g.k., 1 ev., 6 izr., össz. 689; 1983: 367 r.k., össz. 409. – 1948: 6 tanerős r.k. ált. isk-jában 210 tanuló. Pék Pál–P.P.

VEN 1975:185; 1992:341. – Patay 1982. – Hetényi Varga I:449. – Schem. Kv. 1995:60. – MKA 2000:581.