Magyar Katolikus Lexikon > X > xenodochium


xenodochium (a gör. xenosz ‘idegen’ és dekhomai ‘befogad’ szavakból), ispotály: kolostorok és püspöki székházak mellé épített szálláshely utasok, szegények, betegek számára a 4. sz-tól. – Az első ~ot Szt Zoticus építette 333: Konstantinápolyban, ahol a cs-ok, majd Aranyszájú Szt János sok ~ot építettek. Caesareában Nagy Szt Vazul ~ából intézményrendszer bontakozott ki. Egyiptomban szerz-ek rendeztek be mintaszerű ~okat. Alamizsnás Szt János a 7. sz. elején 7500 szegényről gondoskodott ~aiban. Edesszában Szt Efrém nyitott kórházként is szolgáló ~ot. Az 5–6. sz: zsin. határozatok rendelkeznek a ~okról. Később szakosították a ~okat kórházakra, szegény-, árva- és lelencházakra, agg menhelyekre, leprások otthonára. Mai megfelelői a különféle →szerzetesi kongregációk és karitatív egyh. szervek eü-i és szoc. intézményei. →Caritas Hungarica, →Caritas Internationalis **

KL IV: 498.