Magyar Katolikus Lexikon > W > Winterkorn


Winterkorn Sándor Antal OSB (Zsámbék, Pest, Pilis és Solt vm., 1824. febr. 15.–Bakonybél, 1903. okt. 31.): tanár. – 1843. IX. 15: lépett a r-be, Pannonhalmán teol. végzett, 1850. VII. 13: szerz. fog. tett., VIII. 6: pappá szent. 1850: a növ-ek tanára, 1851: a győri gimn. tanára, 1861: Pannonhalmán a növ-ek tanára és hitszónok, 1864: házgondnok, 1867: Péterden (Veszprém vm.) lelkész. 1881: Komáromban házfőn., 1884: újra Péterden lelkész, 1895: Bakonybélen rházi lelkiatya. – M: Görög olvasókv a gör. nyelvtan 1. és 2. évi folyamára. Feldbausch és Süpfte után magyarítva és Szepesi I(mre) gör. nyelvtanához alkalmazva. Pest, 1854. (Vinterkorn névvel. Bécs, 1853. és Győr, 1861.) 88

Vas. Újs. 1903: 46. sz. (Nekr.) – Szinnyei XIV: 1584. – PN 1986: 82. (591.) – Gulyás–Viczián XXXII: (kz-ban)