Magyar Katolikus Lexikon > W > Wellhausen


Wellhausen, Julius (Hameln am Weser, 1844. máj. 17.–Göttingen, 1918. jan. 7.): evangélikus egzegéta. – 1862–65: Göttingában sémi nyelveket és teol-t tanult. 1870: uo. mtanár. 1872: Griefswaldban az ÓSz r. tanára. 1877: tette közzé elméletét az ÓSz első 6 kv-ének több forrásból való (Jahvista, Elohista, Papi irat, Deuteronomikus szerző) eredetéről. 1882: Halléban, 1885: Marburgban, 1892: Göttingában a sémi nyelvek tanára. 1913: a forráselméletével kiváltott viták miatt lemondott a katedráról és nyugalomba vonult. – Fm: Die Pharisäer u. die Sadduzäer. 1874. – Die Komposition des Hexateuchs u. der historischen Bücher des Alten Testaments. 1877. – Prologmena zur Geschichte Israels. 1883. – Das Evangelium Marci. 1903. – Einleitung in die drei ersten Evangelien. 1905. – Das Evangelium Johannis. 1908. **

Vanzan–Schultz 1978:22.