Magyar Katolikus Lexikon > W > Weibl


Weibl Lipót (Pozsonypüspöki, v.Pozsony vm., 1926. júl. 3.–): plébános. – A komáromi majd az esztergomi Bencés Gimn. tanult, a teol. 1946–47: a pozsonyi egy. teol. karán kezdte, 1947–51: Esztergomban folytatta, ahol 1951. VI. 17: pappá szent. Az esztergomi Szt Anna-tp. kp-ja, Nógrádmegyeren, 1954: Nagymaroson, 1957: Ságújfaluban kp. 1964: Annavölgyben lelkész. 1967: Pilisszentlélek, 1969: Püski plnosa, (1993: az egyhm. határrendezésekor átkerült a Győri Egyhm-be). A kisbodaki fíliában új tp-ot épített, a püski tp-ot s a dunaremetei tp-ot teljesen fölújította. – M: Ragyogtok mint csillagok a világmindenségben. Összeáll. S. a. r. Unger Zsuzsa. Bp., 2002. (2. kiad. Uo., 2006) – Napi üzenet. 1–3. köt. Uo., 2003–05.  88

Schem. Strig. 1970:160., 1982:380. Arck.; 1989:128. – Schem. Jaur. 1995:252., 2006/2007:52. – Beke 2008:807.

Weibl Tamás (Gries, Tirol, 1702. k.–Buda, 1747.) szobrász. – ~ készítette 1740: a tabáni Alexandriai Szt Katalin plébtp szószéke és három oltára (köztük a főoltár) szobrászati díszítését (1810: valamennyi elpusztult a tűzvészben). 1746: ~ restaurálta a budavári Szentháromság szobrot. Pr. L.

ML 1935. – Schem. Strig. 1997:260.