Magyar Katolikus Lexikon > W > Waldfogl


Waldfogl Károly, Waldvogel (Németújfalu, Somogy vm., 1840. okt. 30.–Pécs, 1901. okt. 21.): plébános. – A gimn-ot Eszéken és Pécsett, a teol-t a pécsi szemin-ban végezte, 1865. VIII. 2: pappá szent. Lakócsán, Olaszban, Szenterzsébeten és Valpón kp., 1869: Pécsett a r. k. tanítóképző int. tanára. Külföldön a bölcs. drrá avatták. 1871–77: a tanítóképző int. ig-ja, a neveléstan és a ném. nyelv előadója. Pécsett kitünt szónoklatával is. 1878. IV. 15-: Szajkon plnos. A pécsi közkórházban halt meg. – Cikkei: Bölcseleti Folyóir. (1886: 299. Stöckl és a positivismus; s.v. Waldfogl), Népiskolai Tanügyben (1885: Hogyan nyugdíjazzák nálunk a r. k. tanítót?) – M: A közös isk. kérdése, kül. tek. a m. nép erkölcsi és nemzeti nevelésére. Pécs, 1867. – Egy bölcsészeti trilogia két tagjáról. Bp., 1876. – →Nogely Istvánnal 1875: a nagyváradi kat. Nevelés-Oktatásügy évi 25 füz-ben megjelent szakközlöny szerk-je. – Álneve: Mecsekházi (tanügyi lapokban). 88 Brüsztle 1880. IV:466. – M. Sion 1892:715. – Várady 1896. I:418. (s.v. Waldvogel!) – M. Állam 1901. 244. sz. – Schem. Q. E. 1901:165. – Szinnyei XIV:1403. (s.v. Waldfogl!) – Viczián 1995:191. (1342.) – Gulyás–Viczián XXXII: (kz-ban)