Magyar Katolikus Lexikon > W > Wachauer


Wachauer Károly (Rezt, Alsó-Au. 1829.–Pécs, 1890. ápr. 27.): karmester. – Apai tanácsra, zenei tanulmányai mellett a bécsi József Akadémián orvosnak készült, majd apja halála után hazatért. A pécsi székesegyház énekesi pályázatára nyert fölvételt, ettől kezdve vett részt a helyi zenei életben. A Hölzl S. Ferenc irányította egyházi kórusban énekelt, közben 1858: magán zeneiskolát nyitott zongorázni és énekelni akaró fiataloknak. Az 1861: szerveződő Pécsi Dalárda karmestere lett, ebbéli minőségében a férfikarral olyan sikereket ért el, amely az ország első kórusává tette az együttest. Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Mosonyi Mihály, Reményi Ede is számon tartották az együttest. 1879: a bécsi közönséget hódították meg, 1883: sikeres osztrák-svájci turnét tettek, eredményesen vettek részt az országos dalosversenyeken is, 1864 és 1886: országos dalos ünnepet rendeztek. Műsorukon számos egyházi mű, oratórium szerepelt. Amikor Ferenc József 1880: Pécsre látogatott, ez alkalomra ~ Hymnuszt írt, és ajánlott neki. 1884: Hölzl halála után ő lett a székesegyház ének- és zenekara karnagya. 1887 u. lelki betegség hatalmasodott el rajta, minden állásáról lemondott. Családja Budapesten, Pécsett kezeltette.  Va. D.

BML Zenei gyűjteménye. – Haksch 1902. – Horváth 1935. – Horváth 1959. – Baranyai Helytörténetírás 1979. – Somfai 1989. – Nádor 1995.