🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > vránai perjelség
következő 🡲

vránai perjelség, auránai perjelség: Amikor a II. István m. kir. elleni harcban 1128: a velenceiek földig rombolták az egykori horvát kir. székhelyet, Tengerfehérvárt, s ennek ppsége megszűnt, ter-ének fele Záráé, másik fele a ~gel a szkardonai ppségé lett. Birtokperükben III. Sándor p. 1169: a templomosoknak adott igazat. A m–horvát rtart. főn-e Vránában székelt, 1160–76: Bernard zágrábi pp. templomos volt. 1202: amikor Dandalo keresztes hada Zárát elpusztította, a templomosok és a spalatói érs. Zárát támogatták. Az érs. Vránában kapott pénzzel vesztegette meg a gaetai hajóhadat, ennek segítségével az elűzött záraiak 1203: visszafoglalták városukat, s megölték a velencei őrséget. II. András kir. 1209: megerősítette a templomosok kiváltságait, újabb birtokokat adományozott nekik, s kivette őket a báni ítélkezés alól. 1240: Glogovnicán (Kőrös vm.) r. gyűlést tartottak. 1241. IV. 11: a Sajó menti csatában Karon mesterrel együtt egész csapatuk elesett. IV. Béla 1245: ~ben töltötte a húsvétot. – 1248. IV. 25: kiegyeztek Velencével s a zenggieknek 5250 libra velencei kis dénárt fizettek. Klissza váráért cserébe kapták a szebenikói várat, de a város nem akarta a templomosokat urául elismerni, sőt a várat is földúlták. IV. Béla 1269: a Frangepánoknak adta Zengget és Gackó vm-t, helyette a templomosoknak az Una menti Dubica vm-t. 1278. IV. 19: Gerardo perjel Dubica várában békítette ki István bán stájer kapitány és Babonics István szlavóniai bán családjait. III. András megválasztását támogatták, Dalmáciából Zágrábig kísérték, s ezzel ellentétbe kerültek az Anjou-párt papságával és a Subicsokkal. 1293: az ismét megválasztott Gerard apát az Anjoukat támogatta, s Nápolyban járt Martell Károlynál a m. trón ügyében. 1292: a spalatói zsin-on nem sikerült a gazdag templomosokat a johannitákkal összeolvasztani. 1308: Raguzától megszerezték Lagosta szg-ét, de annak lakói elűzték őket. – V. Kelemen 1312. V. 6: bullájával föloszlatta a r-et, összes vagyonukat a johannitáknak adta, ekkor került Vrána birtokukba. A templomosok elleni vizsgálatot Kazotics Ágoston pp. 1310: kezdte, s a javukra döntött. A megmaradt templomosok a Zágráb melletti újfalui (Novaves) zárdában éltek a bán és pp. felügyelete mellett. Az övék volt Vrána várán, vidékén és zárdáján kívül Klissza, Szebenikó, Zengg, Dubica, Sztenyicsnyák, Opoj- és Bélavára, rházak, földbirtokok, tp-ok stb. – 1383 nyarán →Palisnyai János perjel a Mária kirnő elleni horvát lázadók élére állt, mert nem akarták az asszonykormányt és Garai Miklós nádor hatalmaskodásait tűrni. X. 24: Vrána 4 napi ostrom után megadta magát. II. (Kis) Károly kir. 1385. XII. 31: koronázása után kinevezte Palisnyai János perjelt horvát-dalmát-szlavón bánná. A kir. elleni merénylet után az elégedetlenekkel elvonultak, 1386. VII. 25: Gara váránál elfogták a kirnőt, 1387. II: elfoglalták Zágrábot és Medvevárat. III. 31: megkoronázták Zsigmondot, aki IV. 4: kiáltványt írt a horvát lázadókhoz a meghódolásra. A Novi várába szorult Palisnyai az ostromló velenceieknek adta át Mária kirnét, hogy fegyvereseivel elvonulhasson. Zsigmond Palisnyait minden méltóságától megfosztotta, Laczkovics István Albertet horvát vicebánná és perjellé nevezte ki, aki 1387. X–XI: ostromolta Vránát, de a bosnyákokkal erősödött lázadók elől Spalatóba távozott. Palisnyai Klissza várából irányította a Zsigmond elleni lázadást, Zára 1389. IX. 30–XII. 14-i ostromakor halálosan megsebesült. Utódát, ifj. Palisnyai Jánost perjellé választották, de 1395 közepén(?) lemondott és bélai prior lett. Bebek Imre perjel egyik vez-je 1401. IV. 28: a Zsigmondot elfogó csoportnak, a kir. fogsága idején horvát bán is, a trónigénylő osztr. Albertet, majd Nápolyi Lászlót támogatta, akinek 1403. VIII. 5-i zárai koronázásán jelen volt. Maróthy János macsói bán Bebek perjel seregét Szlavóniában szétverte; a perjel X. 29: Zsigmondtól kegyelmet kapott, s ezzel megtarthatta birtokait is. Mivel ez nem távolította el a nápolyi párttól, 1405. XI. 28: a kir. a perjelségtől megfosztotta. – 1409: Nápolyi László Dalmáciára való jogát s a birtokában levő Zárát, Vránát, Novit és Pagot 100.000 aranyért eladta Velencének. 1415–16: kijavíttatták a vránai vár falait. A johannita nagymester kérte visszaadását a r-nek, de ezt Velence a vásárlásra hivatkozva mindig elutasította. – A címet kapó Tallóczyak közül János 1440: a Jagellók trónigényét támogatta. I. Ulászló nándorfehérvári vár kapitányává nevezte ki, amit II. Murád szultán csapatainak 7 havi ostroma ellen megvédett. 1444. XI: ő is a csata elhalasztását tanácsolta az úton levő seregek megérkezéséig, a csatában a jobbszárnyon harcolt. János perjel és utóda a Hunyadiak híve. Amikor Korvin János kiegyezett II. Ulászlóval, Beriszló Bertalan perjel is részt vett a koronázáson, s 1491. XI. 7: a →pozsonyi békét ő is aláírta. Beriszlót udvari intrikák miatt 1495: elfogták, az 1497: ogy-en életfogytiglani börtönre ítélték, de 1499: kimenekült. 1505: jelen volt a rákosi ogy-en. 1507: jajcai bán. – 1522: a johanniták elvesztették Rodoszt, s Máltára költöztek, a r. Mo-on is pusztulásnak indult. Mohács után házaik elpusztultak, birtokaik idegen kézre kerültek. Tahi János 1526 tavasza (?) óta a perjelség gubernátora, Szapolyai híve. Mikor megtudta, hogy I. Ferdinánd megfosztotta őt a gubernátorságtól s azt 8000 Ft-ért elzálogosította, a perjelség összes birtokát 12.000 Ft-ért zálogba adta Zrínyi Miklós gr-nak. Amikor 1534: Tahi I. Ferdinánd pártjára állott, lemondott a ~ről. – Enyingi Török Bálint gubernátorsága alatt foglalta el a török a johanniták 2 fő várát: az Una melletti Dubicát s Vránát, amit a velencei Vittorio Soranzo 2 napi ostrom után szabad elvonulással föladott, s 2000 katonájával Zárába menekült. Vránát Szolimán Atlagics bég, majd családja uralta 1647-ig. Dubicát 1539: a Zrínyiek visszavívták, a zágrábi kápt. kapta, knk-jai mint dubicai várkapitányok hadakoztak a tör-kel. – Vránát 1647: Velence visszafoglalta a töröktől, 1752: a Borelli családnak adományozta, akik azóta a vránai grófok címet használják. Az vránai perjel címét 1629 óta a mindenkori zágrábi nagyprép. kapta; egykori óriási birtokaiból 1778-ig Gora várát és javait birtokolták, amikor azt kárpótlás ellenében a katonai határőrvidékhez csatolták. Haulik érs. jövedelmük felét 1854: a zágrábi papnev. int-nek adta. – Vránai perjelek: Névsorukat Marnavics Tomkó János, Pray György és Ivan Kukuljevic leírásából ismerjük. – 1. bencések: 1076 óta, 1106–11: Desa. – 2. templomosok: 1160 e. Bernard, 1194: Gualter, 1196: Gaufredo, 1198: Konja, 1205: Vitalin, 1214/15–1221: Pontio de Cruce (horvát bán is), 1221(?): Rainaldo Argenstarus, 1235–1241. IV. 11: Rembaldo de Karon, 1241: Desa Spingarolli (az első dalmáciai), 1278, 1293: Gerardo. – 3. johanniták: 1324: Granana Fülöp, 1336: Cornuto Péter (ő kapcsolta egybe a tartfőn. és a perjel tisztségét), 1348: Moniales, 1349: Cornuto Bandon, 1367: Belmonte Arnold, 1370: Cornuto Bandon (†Csurgó, 1374 elején), 1374–78: Belmonte Rajmund, 1378: Palisnyai János (1370 óta alperjel), 1384: Belmonte Rajmund, 1385: Héderváry János, 1386: Palisnyai János (†Aurana, 1391. II. 16.), 1387. VIII: Laczkovics István Albert (1388: c. perjel) (1388: Grabari Beriszló – csak Praynál!), 1391. II–1395: ifj. Palizsnai István, 1395–1405. XI. 28: Bebek Imre (†1412 e., Bebek Detre bán és nádor fia), 1405–09: betöltetlen (a pápa Caraffa Bertalan johannitát, majd Farkasics János csázmai prép-ot bízta meg), 1410: Ferandi Mihály (csak a nagymestertől való kinevezése ismert, melyben lemondását említik), 1417. II. 12–1433: Nagymihályi Albert (†1433 k., Zsigmond 1417. X. 16: megerősítette), 1434–39: Tallóczy Máté (haszonélvezettel a perjelség ig-ja, 1434: a zágrábi ppség ügyeinek ig-ja, 1436: horvát bán, a perjelségről öccse javára lemondott), 1439–46: Tallóczy János (1440: nándorfehérvári várkapitány; †Pakvác, 1446), 1439–46: Szentgyörgyi Székely Tamás (1457: horvát–szlavón bán), 1460: Algona (csak Praynál!), 1465–74(?): Szapolyai István (perjelségi ig.), 1475–1512: Beriszló Bertalan (†1512), 1499: Bálint (csak Praynál!), 1512: Grimani (csak a lateráni zsin. irataiban említve), 1514–1520. V. 20: Beriszló Péter (†), 1520–25: Baracs Máté (†Buda, 1525 végén [Praynál Baracska]), 1525–34: Tahi János (a perjelség kormányzója, jajcai bán, 1525: Batthyányi Ferenccel együtt horvát bán), 1534–1541. VIII. 29: enyingi Török Bálint (†Isztambul, 1555; perjelségi kormányzó), 1541–63: gr. Zrínyi János és Miklós (†1566; perjelségi kormányzók), 1563: Miklós leányának, Ilonának adta hozományul, fiaitól a Zrínyiek visszapörölték. 1595–1609(?): F. A. Bertucci (lesinai születésű valóságos perjel, mint ilyen az utolsó) – Utódai, a mindenkori zágrábi nagyprép-ok c. perjelek: 1629–1642. XII. 2: Vinkovich Benedek, 1643: Bogdán Márton, 1644–48: Petretics Péter, 1648–50: Jancsievics Ferenc, 1650–70: Dianesich Miklós, 1670–85: Bocsák Mihály (†1685. I. 6.), 1685–88: Nikolics Sándor gr., 1688–94: Szelisevics István, 1694–1724: Cseskovics Pál (†szept. 2.), 1724–55: Sinnesberg Zsigmond br. (†1755. jún. 19.), 1755–65: Puc István, 1765–72: Galjuff József, 1772–93: Popovics Ferenc, 1793–1800: Sibárics János, 1800–06: Mándics Antal, 1806–21: Raffai Károly Imre, 1821–32: Alagovics Sándor, 1832–39: Haulik József, 1839–54: Schrott József, 1854–78: Kralj János, 1879–93: Pavlesics János, 1895–1909 Gugler Pál, 1916: Premuš Domokos Domokos, 1918. X. 31-ig a m. főrendi ház tagjai. 88

Margalits 1900:622.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.