visszautasítás: a bírónak vagy a bírósági tisztségviselők perbeli szereplésének kifogásolása (pl. →érdekeltségi kifogás). – A ~t, kivéve ha ennek indoka csak később merül fel, már a perfelvétel előtt (vö. 1459.k. 2.§) be kell jelenteni. A ~ról támadt kérdést a lehető leggyorsabban el kell dönteni, mégpedig a felek és az ügyész v. a kötelékvédő meghallgatásával, ha ezek is szerepelnek a perben, és nem éppen őket utasították vissza (1451.k. 1.§). A kérdésről a döntést a jogot és a tényeket illető indoklással ellátott határozatban kell meghozni. Ez ellen fellebbezésnek helye nincs (vö. 1629.k. 5). – Hogy a ~ elfogadásáról melyik hatóság illetékes dönteni, az attól függ, hogy ki ellen jelentették be azt: 1) ha az ügyészt, a kötelékvédőt v. a bírósági segédszemélyzet más tagját utasítják vissza, erről a bíró v. társas bíróság esetén az elnök dönt (1449.k. 4.§); 2) ha bírót utasítanak el, a kérdést a bírósági helynök dönti el (1449.k. 2.§); 3) ha a bírósági helynököt utasítják vissza (mint egyedül eljáró bírót v. mint a tanács tagját), e kifogásról az a pp. határoz, aki alá a bíróság tartozik (uo.); 4) ha maga a pp. bíráskodik, és ellene jelentenek be kifogást, tartózkodnia kell az ítélkezéstől (1449.k. 3.§). – A ~ elfogadásának hatása: 1) elsősorban az, hogy az elutasított személyeket másokkal kell felcserélni; 2) a per foka azonos marad; 3) a bíró ~a előtt végzett cselekményei érvényesek maradnak; 4) a ~ bejelentése utáni cselekményeit érvényteleníteni kell, ha a fél a ~ elfogadása után 10 napon belül kéri (1450.k., 1451.k. 2.§). Sz.Sz.A.

Erdő 1991:575.