Magyar Katolikus Lexikon > V > világi értelmiség


világi értelmiség: főiskolai végzettségű világi személyek gyűjtőneve. – A korai kk. m. értelmiség klerikusokból állt. Az elsősorban és csaknem kizárólag jogász ~ kialakulása a 14. sz-ra, megerősödése 1400–50-re tehető. I. (Hunyadi) Mátyás kir. idején a ~ a központosítási kísérlet, a Jagelló-kor (1490–1526) jogászai viszont a központosítási kísérlet bomlásának hordozói. – A ~ csop-jai: a kir. főtisztviselők egy része, a kancellária jogászai, a nádor, az országbíró, a személynök és más országbárók ítélőmesterei, a kir. ügyigazgatók, a kúriai →jegyzők (notáriusok), az ügyvédek, a vm-k és városok jogászai. Műveltségük tartalmában csak a kancellária jogászainál mutatható ki a humanizmus hatása, a többségre a hagyományos m. művelődés, a korszak végefelé a köznemesi tört. szemlélet jellemző. A jogtudó ~ felső rétege nagyrészt főnemesi v. jómódú birtokosnemesi, az alsó réteg nagyobbrészt kisnemesi származású, de városi, sőt mezővárosi polgársarjadék is található közöttük. Pol. jelentőségük a Jagelló-korban a legnagyobb. B.A.

Veress 1941. – Korunk 1967:1. sz. (Jakó Zsigmond: Az erdélyi értelmiség kialakulása. Probléma és módszer.) – Levéltári Közlem. 1968. (Kubinyi András: Polg. értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten a Hunyadi és Jagelló-korban) – Bónis 1971.