Magyar Katolikus Lexikon > V > veszekedés


veszekedés (lat. rixa): tág értelemben haragos kötekedés, ingerült vitatkozás. Szoros értelemben verekedéssel, testi bántalmazással végződő perlekedés. – A Szentírás a ~ embere az, aki nem akarja elfogadni a prófétát (Jer 15,10). A bölcs szerint, aki beleavatkozik mások ~ébe, oktalan (Péld 18,6) és olyan, mint aki a fülénél fogja meg a kutyát (26,17). ~t a gyűlölet és a haragos ember támaszt (10,12; 15,18; 26,21); jobb dolog a pusztában lakni, mint egy veszekedős asszonnyal élni (21,19). Szt Pál ap. szerint a ~ a →haraggal és széthúzással együtt a →test cselekedetei közé tartozik (Gal 5,20). R. É.

Czuczor VI:973. – BL