Magyar Katolikus Lexikon > V > vesszőfonás


vesszőfonás, vesszőszövés: fonadék készítése ált. fűzfa-, nyír- v. mogyoróvesszőből (→vessző). – Legnagyobb szakértelem a szögletes és kerekded holmik fonásához szükséges: a szögletes forma ritkább, a kerekded gyakoribb, mert a vesszőfonatból természetszerűleg inkább ilyen testek adódnak. Szögletes formájú pl. a gabonatartó és a húsfüstölő, kerekded a kas és a hombár, a kürtő és kémény, de készült ~sal tyúkketrec, sertésól és halászvarsa is. A ~ legfontosabb terméke a →kosár. – Ősi falépítési mód a szőtt fal, a cserény v. enyhely készítése: cserényfalat nemcsak vékony vesszőből, hanem vastagabb mogyoró, gyertyán, boróka ágakból és hasogatott szíjácsból fontak. Ez utóbbit patics (pacsit) v. mereglyefalnak hívják. Régen a magyar várakat is fonták. – A sövény és paticsépítkezés kisebb nagyobb mértékben jóformán mindenütt megtalálható volt, a Dunántúl nagyobb felében, az Alföld peremvidékén és az erdelyi Mezőségen. Dunántúlon inkább a sövény, az Alföldön és a Mezőségen a paticsfonás járta. **

MN I: 128, 297.