Magyar Katolikus Lexikon > V > vallásbölcselet


vallásbölcselet, vallásfilozófia: a bölcseletnek a →vallás mibenlétével és összetevőivel foglalkozó ága. – A ~ a bölcselet azon igényéből következik, hogy minden jelenség lényegét krtitikusan fölfedje, megvilágítsa, elemezze és értelmezze. Tárgya a vallás jelenségében közös tényezők: az istenfogalom különféle változatai, a vallás igazvolta, a vallási tudat jellemzői, a kultusz, a vallásnak a kultúrával való viszonya. A →teológiától az különbözteti meg, hogy általánosságban foglalkozik a vallással. – A 3. évezred elején a ~ különös nehézsége, hogy semmiféle egyetértés nincs sem a vallás sem a bölcselet mibenlétére vonatkozóan. – A skolasztikus hagyományt követő bölcseleten belül a ~ a →kinyilatkoztatás befogadására képes gondolkodással foglalkozik, amennyiben az nyitott a →transzcendeciára és abból igyekszik meghatározni és megérteni az immanens valóságot. Avallás és a ~ kölcsönösen kiegészítik és helyesbítik egymást. R.Z.

KL IV: 416. – Burke, Thomas Patrick: Erste Schritte in der Religionsphilosophie. München, 1975. – Davies, Brian Evan Anthoni OP: Bevezetés a vallásfiolzófiába. Frod. Rakovszky Zsuzsa, Vassányi Miklós. Bp., 1999. – Grenzen und Grenzüberschreitungen. Bonn, 2002:245. (Esterbauer, Reinhold: Zu einer Kriterologie des Religiösen.) – Information Philosophie 2003. XII:7. (Theunissen, Michael: Philosophie der religion oder religiöse Philosophie?) – Teológia 2003:129. (Rokay Zoltán: Rendszerelmélet–ember–vallás.)– Mérleg 2004/1:71. (Habermas és Ratzinger vitája.) – Mezey Balázs: Vallásvölcselet. 1–2 köt. Gödöllő, 2004. –