Magyar Katolikus Lexikon > V > vízpróba


vízpróba: az →istenítélet egyik módja. – A vádlottat vízbe merítették, és ha elsüllyedt, bűnösnek, ha a víz felszínén maradt, ártatlanak ítélték. Már →Hammurápi törvénykönyve is ismerte: „Ha egy polgár egy polgárt varázslással vádol, de nem bizonyítja, a vádlott menjen a folyó(istenséghez), merüljön meg a folyóban, és ha a víz elnyeli, a vádlója kapja meg a házát; de ha a folyó ezt a polgárt megtisztítja (a vádtól) és épen visszajön, vádlóját öljék meg, és az, aki a vízből fölmerült, kapja meg vádlója házát.” (2. §)A ~ másik formája a forró~ és a hideg~, melyeknél a forrázás v. a fagyás sebeinek hiánya bizonyította az ártatlanságot. **

Eilers 1932:17.