Magyar Katolikus Lexikon > V > vélum


vélum (lat.): 1. függöny, mellyel az ajtók nyílásait az ajtószárnyak helyett ellátták; a császári palotában külön tisztségviselők, a velarii húzták szét a belépő előtt. Oszlopcsarnokokban a vela a közönséget a nap sugarai, eső és szél ellen védték, épp úgy, mint a színházakban v. amphitheatrumokban, ahol a nézőtér (cavea) fölé feszítették ki. – 2. vitorla. – 3. A lit-ban: a) ~ calicis: kehelyborító kendő, mely a →palla fölött letakarja a kelyhet a fölajánlásig és az áldoztatás után; b) ~ humerale 50–70 cm széles, kb 2,5 m hosszú, selyemből v. más nemes szövetből készült stóla (→liturgikus ruhák), melyet a pap az Oltáriszentség hordozásakor és ünnepélyes szentségi áldáskor visel; c) a →cibórium kis selyem köpenye. **

Kühár–Radó 439. – Onasch 1981:367. – Pecz 1985. II/2:1151.