Magyar Katolikus Lexikon > V > vármegyerendszer


vármegyerendszer: Magyarország közigazgatásának területi rendszere az államalapítástól a jelenkorig. – 1. A királyi vármegye (civitas, provincia, parochia, comitatus) a 11–13. sz: a m. kirság ter. szerve. A történészek korábban frank–bajor, avar, morva, bolgár eredetűnek tartották, az újabb kutatások azonban valószínűsítik, hogy az államalapító Szt István helyi előzmények nélkül szervezte meg az első vm-ket, melyek szervezése a 13. sz-ig folytatódott. Kialakulásukban Györffy György szerint a nemzetségek, Kristó Gyula szerint a törzsek játszottak szerepet. A régebbi m. tört-írás szerint a Szt István-kori vm-nek nem voltak határai, nem volt meghatározott ter-e, csak Kálmán kir. korában, a 11., más nézet szerint a 13. sz: váltak ter. egységekké. Ma az az ált. fölfogás, hogy a vm-nek már a korai időszakban körülhatárolt ter-ük volt. – A vm. katonai, bírói, gazd. és igazg. vez-je a várispán (comes castri). Ter. hatáskörén a 11–12. sz: még kívül estek a vm. ter-én levő udvari birtokok. A 11. sz: már van adatunk az udvarispánról (comes curialis), ki a várispán bírói helyettese, tisztségviselői még a hadnagy (maior exercitus) és a várnagy (maior castri). A tisztségviselők a kir. vitézek (milites) v. későbbi nevükön →várjobbágyok (iobagiones castri) közül kerültek ki, kik a vm. legelőkelőbb rétege voltak. A termelő munkát végző várnépet (civiles, castrenses) századokba és tizedekbe osztották, századosok (centuriones) és tizedesek (decuriones) vezetése alatt. A hadakozás elsősorban a vitézek–várjobbágyok feladata volt, de hadakozott a várnép egy része is, mely ennek következtében a várjobbágyok sorai közé emelkedett. Van olyan nézet is, mely szerint az egész várnép hadakozó volt. – A kir. vm-k száma a 13. sz. elején 70–80 lehetett. Pesty Frigyes szerint az Árpád-korban az alábbi vm-k léte biztos (említésének évszámával): Abaúj (1246, előbb Újvár), Arad (1214), Bács (1175), Baranya (1193), Bars (1075), Békés (1223), Bihar (1135), Bodrog (1093), Borsod (1108), Borsva (1214, utóbb Bereg), Csanád (1163), Csongrád (1238), Doboka (1230), Dubica (1249, mint kerület 1197), Esztergom (1156), Fehér (Erdély, 1175), Fehér (Székes- 1214), Gömör (1209), Győr (1175), Heves (1219), Hont (1156), Horom (szék), Hunyad (1276), Kemej (1219), Keve (1209), Kolos (1175), Komárom (1214), Körös (1252), Krassó (1205), Küküllő (1217), Mosony (1135), Nógrád (1108), Nyitra (1195), Orbász (1243), Pata-Újvár, Posega (1259), Pest (1270), Pilis (1235), Pozsony (1135), Sáros (1209), Somogy (1061), Sopron (1038), Szabolcs (1214), Szatmár (1216), Szepes (1202), Szerém (1255), Szerencs (1217), Szolnok (1193), Szörény (bánság, 1233), Temes (1175), Tolna (1193), Trencsén (1195), Ung (1214), Valkó (1077/95), Varasd (1193), Vas (1038), Verőce (1274), Veszprém (1170), Zagoria (1207), Zágráb (1224), Zala (1199), Zana (1246), Zaránd (1261), Zemplén (1214, gyakran Patak néven), Zólyom (1236). E listán nem található Árva, Turóc, Liptó, Ugocsa, Máramaros, Torontál, Torda, Somlyó, Solt, melyek később keletkeztek. 1243: Torna csak kir. praedium, 1372: is Gömör vm-vel együtt tartotta közgyűlését, 1219: Kraszna még csak várispánság. A 13. sz. 1. felében a várbirtokok eladományozása következtében a ~ meggyengült, s még a század folyamán felbomlott. – 2. A nemesi vármegye a 13. sz-i kialakulásától 1848-ig állt fenn, s fokozatosan vette át a kir. vm. helyét. Ez a nagybirtokosok hatalma ellen védekező kir. szerviensek és várjobbágyok s a belőlük kialakuló köznemesség ter. szervezete, melyben a kialakuló nemesség a fölbomló kir. vm. kereteit fölhasználva kir. támogatással igyekezett szervezetét kiépíteni. Ennek legkorábbi írásos emléke a Zala vm. kir. szerviensek szerveződését 1232: megörökítő kehidai oklevél. A nemesek  által választott bíró a iudex servientium (szolgabíró). A nemesi vm. élén az ispán (főispán) állt, akit a kir. nevezett ki. Az ügyek intézése egyre inkább az alispánok kezébe került. Ezek a 16. sz-tól a nemesség választott tisztviselői. A vm-t ált. 4 járásra osztották, melyek vez-je egy-egy szolgabíró (később egy-egy fő- és alszolgabíró). A nemesi vm. szervei: a vm. közgyűlés (congregatio generalis) és a törvényszék (sedes iudiciaria, sedria). A 15. sz-tól alakult ki a jegyző (notarius) tisztsége, majd a helyettes jegyzőé (vicenotarius). A kései feudalizmus korában vm. adószedőkkel, levéltárnokokkal, hadi- és házipénztárral találkozunk. – 1520 u. a vm. jelentősége egyre nagyobb, s a Habsburg uralom idején a rendiség országos szerveinek háttérbe szorítása után a vm. az a rendkívül szívós intézmény, mely korlátozni tudta az abszolutisztikus törekvéseket, bizonyos fokig biztosítani tudta a nemesség rendi jogait, mely törekvései igen fontosak voltak a nemz. függetlenség megőrzése szempontjából. E rendszer elleni támadás volt II. József 1785: elrendelt közig. reformja, mely az egységes ném. nyelvű birod. megteremtése érdekében a török kiűzése után szervezett Határőrvidék és Erdély különállósága mellett Horvát-Szlavónország különállását s a vm. önállóságát megszüntetve kerületeket szervezett: 1. Nyitra ker. (Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars vm-ből), 2. Győr ker. (Vas, Sopron, Moson,  Győr, Esztergom, Komárom, Veszprém vm-ből), 3. Pest ker. (Fejér, Pest, Nógrád, Borsod, Heves és Külső-Szolnok vm-ből, Nagykunság, Jászság és Kiskunság ker-ből), 4. Beszterce ker. (Árva, Turóc, Liptó, Zólyom, Hont, Gömör vm-ből), 5. Kassa ker. (Szepes, Sáros, Abaúj, Torna, Zemplén vm-ből), 6. Munkács ker. (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár vm-ből), 7. Nagyvárad ker. (Szabolcs, Bihar, Békés, Csanád, Csongrád, Arad vm-ből), 8. Pécs ker. (Tolna, Baranya, Somogy, Verőce, Szerém vm-ből), 9. Temesvár ker. (Bács-Bodrog, Torontál, Temes, Krassó vm-ből), 10. Zágráb ker. (Zala, Varasd, Zágráb, Szeverin, Kőrös, Pozsega vm-ből). Erdélyben Közép-Szolnok, Belső-Szolnok, Kolozs, Torda, Fehér, Küküllő, Udvarhely, Hunyad, Szeben, Fogaras, Háromszék megye egyesítette az addigi székek, kerületek, vidékek és vm-k sokszínűségét. Az alkotmányellenes „területrendezés” II. József halálával megszűnt. – 3. 1848: alakult át a nemesi vm. népképviseleti vármegyévé, amit a szabharc leverése után megszüntettek. A Partiumot, Bács-Bodrog s a Marostól D-re fekvő vm-ket elszakították Mo-tól. Az önkényuralom első közig. reformja megváltoztatta a vm-határokat, Tornát Abaújjal, Ugocsát Bereggel egyesítette, Pest, Bihar, Nyitra, Heves–Külső-Szolnok vm-t kettéosztotta, a Jász-kun ker-ből új megyét szervezett (a közig. egység neve a vármegye helyett újból megye lett), a Hajdú ker-et Szabolcsba olvasztotta, Fiumét és a szádrévi (buccari) ker-et Horvát-Szlavóniához csatolta. A m. megyék száma ekkor 45, a sz. kir. városok – Pest, Buda, Pozsony, Sopron, Kassa és Nagyvárad kivételével – megyei hatóság alá kerültek. A Bach-korszak újabb „reformja” 1854: kisebb módosításokon kívül Turóc és Árva valamint Békés és Csanád megyéket is egyesítette, így a megyék száma 43 lett. Bach bukásakor 1860: az 1849: elcsatolt vm-k, a Partium visszakerült Mo-hoz. Az alkotmányosság helyreálltával a törvényhatóságok jogait az 1870:42. tc. és az 1886:21. tc. szabályozta: a vm-knek joguk volt a törv. és rendelet által nem szabályozott ügyekben szabályrendeleteket alkotni. A főispánokat a kir. nevezte ki, ezek a mindenkori kormány bizalmi emberei voltak. Az alispánt a vm. választotta. A népképviseleti vm. átvette a járási beosztást. A vm. tisztviselői állások többségét 6 évenként választás útján töltötték be. – A 63 vm.: Abaúj-Torna, Alsó-Fehér, Arad, Árva, Bács-Bodrog, Baranya, Bars, Békés, Bereg, Beszterce-Naszód, Bihar, Borsod, Brassó, Csanád, Csík, Csongrád, Esztergom, Fejér, Fogaras, Gömör és Kishont, Győr, Hajdú, Háromszék, Heves, Hont, Hunyad, Jász-Nagykun, Szolnok, Kis-Küküllő, Kolozs, Komárom, Krassó-Szörény, Liptó, Máramaros, Maros-Torda, Moson, Nagyküküllő, Nógrád, Nyitra, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Pozsony, Sáros, Somogy, Sopron, Szabolcs, Szatmár, Szeben, Szepes, Szilágy, Szolnok-Doboka, Temes, Tolna, Torda-Aranyos, Torontál, Trencsén, Turóc, Udvarhely, Ugocsa, Ung, Vas, Zala, Zemplén, Zólyom vm., Fiume város és kerülete. 8 horvát–szlavón vm.: Belovár-Körös, Lika-Korbava, Modrus-Fiume, Pozsega, Szerém, Varasd, Verőce, Zágráb. – 1920. VI. 4: a trianoni békében a 8 horvát–szlavón vm-t csatolták a Szerb–Horvát–Szlovén Kirsághoz, Fiumét D’Annunzio szabadcsapata révén Olo. szerezte meg. 30 vm-t teljes egészében az utódállamok kaptak, 33 részben v. egészben megmaradt vm-ből az 1923:25. tc. 25 vm-t alakított. 7 új törvényhatóságot hoztak létre: Győr, Moson és Pozsony; Komárom és Esztergom; Nógrád és Hont; Borsod, Gömör–Kishont; Szabolcs és Ung; Szatmár, Ugocsa és Bereg; Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vm. Az I. bécsi döntés után a visszacsatolt felvidéki területrészeken némi vm. határmódosítással Bars és Hont, Nyitra és Pozsony k.e.e. vm-t hozták létre. A vm. önkormányzatát az 1942:22. tc. fölfüggesztette, 1944. IV: a ném. megszállás idején a 3180/1944. sz. miniszterelnöki rendelettel megszüntették. A 4330/1945. ME. sz. rendelet a vm. törvényhatósági önkormányzatát helyreállította, határait az alábbi elnevezésekkel újra szabályozta: Abaúj, Bács-Bodrog, Baranya, Békés, Bihar, Borsod-Gömör, Csanád, Csongrád, Fejér, Győr-Moson, Hajdú, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Hont-Nógrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Somogy, Sopron, Szabolcs, Szatmár-Bereg, Tolna, Vas, Veszprém, Zala, Zemplén vm. A 4343/1949 (XII. 14) MT sz. rendelet a komm. tanácsrendszer előkészítéseként rendelkezett a vm-k új nevének megállapításáról, mely megye néven 1990: történt módosításokkal (Győr-Sopron-Moson, Komárom-Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg) napjainkig létezik. 1950. I. 1–1990. IX. 30: a tanácsrendszer az önkormányzatot megszüntette. 1990. VII. 26: a Szabad Demokraták Szövetsége által javasolt „társulásos megye” elképzelését elvetve az önkormányzati megye mellett döntöttek, de a megyéket „köztársasági megbízott” vezette „régiókba” sorolták. B.A.

Pesty I–II. –: A mo-i várispánságok tört., különös tekintettel a 13. sz-ban. Bp., 1882. – Török Pál: A nemesi m. megalakulása. Bp., 1907. – Holub József: Zala m. tört. a kk-ban I. Pécs, 1929. – Eckhart 1946:124, 132, 268. – Györffy 1983. – Kristó 1988.