Magyar Katolikus Lexikon > V > várbirtok


várbirtok: 1. a középkori magyar királyi birtokok része. Szt István kir. az elkobzott nemzetségi szállásterületek egy részéből hozta létre a vm-k ispáni várainak fenntartására. A vm. ter-én belül a várbirtok elhatárolódott az udvarbirtokoktól, az egyh. és világi magánbirtokosok földjeitől. Belőle kaptak szolgálati birtokot a →várjobbágyok. Kir-aink 1200 táján kezdték eladományozni a ~okat, s ezek többsége világi nagybirtokosoké lett, bár a várjobbágyok egy része, esetleges más jellegű birtokaival együtt a ~ból származó szolgálati birtokát nemesi birtokká tudta átalakítani. II. András, IV. Béla és Károly Róbert kir-ok megpróbálkoztak a ~ok visszaszerzésével, s az utóbbi átszervezte a korábbiaknál jóval kisebb ~okat. Ezek 10–50 falura és néhány mezővárosra terjedtek ki – igazg. szerepük nem volt, egy-egy kir. várat láttak el; vez-jük a várnagy (castellanus). Zsigmond kir. korától kezdve ezek egy része is magánkézre került, ami megmaradt, a kir. udvari birtokokkal olvadt össze, s váruradalommá alakult. Ezek a váruradalmak később a török elleni végvárak fönntartásához járultak hozzá. – 2. A világi és egyh. főuraknak is voltak ~aik. B.A.

Hóman 1921. – Györffy 1983:195. – Kristó 1988.