váradi béke: 1. 1444. aug. 15.: I. Ulászló és II. Murád szultán követei által kötött béke. – →Hunyadi János 1443. VII–XII-i sikeres →hosszú hadjárata után II. Murad szultán 1444. III–IV: titkon béketárgyalásokat kezdett a Mo-ra menekült Brankovics György szerb despotával, akinek visszaígérte Szerbiát, ha Mo-ot békére bírja. Brankovics birtokai nagy részét ígérte Hunyadinak, ha a tárgyalások békéhez vezetnek. 1444. IV. végén I. Ulászló és az ogy. rendjei a budai ogy-en megesküdtek →Cesarini bíb. p. követnek, hogy a nyáron keresztes háborút indítanak a török Eu-ból való kiszorítására IV. Jenő p-val, Velencével és III. (Jó) Fülöp burgundiai hg-gel. Aug. elején I. Ulászló és az országnagyok Szegeden elfogadták a török előterjesztette békepontokat: megerősítése után 8 napon belül átadják Brankovicsnak Szerbiát 24 várral (köztük Szendrővel, Galambóccal), ő a m. kir-nak 100.000 arany hadisarcot fizet, háború esetén 30.000 fegyveressel segíti. Ezt követte VIII. 4: a →szegedi eskü, melyben I. Ulászló Hunyadival és az országnagyokkal megesküdött Cesarini bíb. p. követnek, hogy a hadjáratot megindítják, tekintet nélkül arra, megkötik-e a békét v. sem. VIII. 15: Váradon I. Ulászló és Brankovics a szultán követeivel megkötötték a békét, ezt Cesarini bíb. az VIII. 4-i esküre hivatkozva érvénytelennek nyilvánította, I. Ulászlót „mentesítette” annak következményei alól. I. Ulászló az országot 4 br. helytartóra bízva IX. 22: Orsovánál átkelt a Dunán, s török ter-re nyomult. →várnai csata – 2. 1538. febr. 24.: az ellenkirályok megegyezése, valójában Habsburg–Szapolyai családi szerződés. – Az évtizedes háborúskodás után 1537. XII. 20: Sárospatakon újrakezdték a béketárgyalásokat. A megegyezést siettette, hogy III. Pál p. (ur. 1534–49), V. Károly cs. (ur. 1519–56 ), I. Ferenc fr. kir. (ur. 1515–47) és Velence szövetkeztek a tör. ellen. – A ~ 42 cikkelyében V. Károly cs. és I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526–64) testvérül fogadta I. (Szapolyai) Jánost (ur. 1526–40); elhatározták: Mo-ot közös erővel védik meg, János lemond eddigi szövetségeiről, Ferdinánddal szövetkezik, a cs. Jánost Mo., Horvát- és Dalmáto. kir-ának címzi. Ha Jánosnak fia születik, Ferdinánd a leányai közül ad neki feleséget. A két fél a birtokolt ter-et tartja meg, a határokat biztosok fogják kitűzni, Horvát- és Tótország (Szlavónia) Ferdinándé, Erdély Jánosé marad. János halála után az ország minden kapcsolt részekkel Ferdinándra száll, ezen öröklésre minden pp. és hivatalnok megesküszik. Ha Jánosnak fia születik, szepesi herceg c-en apja minden örökölt és szerzett javait örökli (az elidegenített ősi javakat 2 é. belül orsz-os költségen megváltják), a hg-et a cs. és Ferdinánd köteles megvédeni. Ha János halála után özvegye gyermektelen, az örökség felét kapja, ha férjhez megy 100.000 Ft jegyajándékot kap. Ha Jánosnak leányai lesznek, halála után a cs. és Ferdinánd királylányként köteles őket férjhez adni. Ferdinánd, amikor az orsz. másik fele is reá száll, köteles új alattvalóinak írott biztosítványt adni. Pártot változtatni ezentúl tilos, a foglyokat el kell engedni. A békét csak akkor hirdetik ki, amikor a cs. azt az orsz. veszedelme nélkülinek ítéli. Ha a cs. és Ferdinánd fiúutód nélkül hal meg, az orsz. János utódaira szálljon, ezek híján a nemz. szabad királyválasztó joga érvényesüljön. Ha Jánost birtokairól elűznék, a cs. és Ferdinád gondoskodjon ellátásáról. Az egész orsz-ra egy közös nádort válasszanak, a többi méltóságot mindegyik kir. tetszés szerint töltesse be. VI. 10: Boroszlóban I. Ferdinánd megerosítette a ~t. – A ~ következménye volt, hogy Közép-Szolnok, Kraszna és Zaránd vm. valamint Kovár vidék Mo-tól Erdélyhez került. 88

1. B. Szle 1910. (Angyal Dávid: A szegedi béke 1444) – Elekes 1952. – Mályusz emlékkv. Bp., 1984. (Engel Pál: A szegedi eskü és a ~) – 2. Szilágyi I:263. – Kerékgyártó III:46. – Horváth M. IV:136. – Salamon 1885:97. – Petri 1901:278. – MTK II:370.