Magyar Katolikus Lexikon > V > választottbírósági szerződés


választottbírósági szerződés (lat. compromissum in arbitros): az egyházjogban a perek elkerülésének eszköze, olyan jogügylet, mely által a vitában álló felek megállapodnak abban, hogy a vitás kérdés megoldását egy vagy több olyan személy ítéletére bízzák, akik kívül állnak a peren. – Őket, mivel nem bírói hatalommal eljáró valódi bírók (iudex), a választottbíró (arbiter) névvel illetik. A régi egyhjog külön szólt a békebírókról (arbitrator), akik szintén nem közhatalommal, hanem a felek megbízása alapján jártak el, de a vitás kérdést a puszta méltányosság alapján döntötték el (vö. CIC 1917:1929.k.). A mai CIC szóhasználata nem tesz különbséget a békebíró és a választottbíró között. – A ~ tekintetében azokat a szabályokat kell követni, melyeket a felek maguk választanak, ennek hiányában a →püspöki konferencia által hozott részleges törv-t v. a megállapodás kötésének helyén hatályos világi törv-t (1714.k.). – Mo-on a ppi kar ilyen szabályt nem adott ki, a világi jog szerint az állampolgárok egymás közti, ill. az állampolgárok és jogi személyek közötti vitás ügyeket nem lehet választottbíróság elé vinni. Ezért hazánkban és a kérdést hasonlóan szabályozó országokban az egyhjognak a világi jogra való utalásai e tekintetben vajmi csekély jelentőségűek. Hazai egyh. gyakorlatunkban a választott bíráskodás nem használatos. – Ahol viszont a világi törv. a választottbírói döntés hatását elismeri, de csak akkor, ha azt a bíró megerősíti, ott az egyh. vitában hozott választottbírói döntés kánonjogi hatásához a Codex is a kimondás helyének egyh. bíróságától adott megerősítést kíván (1716.k. 1.§). Ahol a világi törv. a választottbírói ítélet bíróság előtti megtámadását lehetővé teszi, ott az egyh. ügyekben keletkezett választottbírói döntést is meg lehet támadni az előtt az egyh. bíróság előtt, mely az ügy elsőfokú elbírálására illetékes (1716.k.2.§). – A ~ alkalmazási lehetősége magában az egyhjogban is korlátozott, mégpedig az ügy jellegére való tekintettel: 1) nem alkalmazható érvényesen közérdeket érintő dolog tekintetében, v. olyan tárgyban, amelyről a felek nem rendelkeznek szabadon (1715.k. 1.§); 2) egyh. anyagi javak tekintetében csak az egyh. javak elidegenítéséről szóló szabályok megtartásával lehet élni vele (1715.k. 2.§). Sz.Sz.A.

Erdő 1991:645.