Magyar Katolikus Lexikon > V > Valburga


Valburga, Waldburga, Walpurgis, Szt, OSB (Dél-Anglia, 710 k.–Heidenheim, No., 779. febr. 25.): apátnő. – Szt Willibald és Szt Wunibald nővére, Szt Bonifác rokona. Vsz. a wimborni (Anglia) ktorban nevelkedett. Szt Bonifác hívására indult Szt Liobával és Szt Teklával a ném. misszió megsegítésére. Előbb Tauberbischofsheimben (Liobával együtt), majd a Wunibald által alapított heidenheimi ktor apátnője lett. 961: Wunibald halálakor átvette a →kettős kolostor vezetését. Heidenheimet az imádság, a műveltség és jótékonyság közp-jává tette. 780: Otkár pp. ereklyéit Eichstättbe vitte át. Tiszt-e Flandriában és É-Fro-ban terjedt el. Az ereklyetartójából szivárgó olaj csodatévő erővel bírt. 893 óta tisztelik sztként. – ~t választotta tp-ának kk. védősztjéül az erdélyi szász Nagydisznód és a m. Veszprémfajsz (1415). Illésházy Valburga emlékezetére sztelték Érd ~-oltárát. Babarc németjei az ünnep éjjelét Walpurgisnacht, boszorkányok éjszakájaként emlegetik. A sztelt barkát ezen a napon viszik ki a mezőre. – Vakság és veszettség ellen védő szt. Ü: febr. 25., máj. 1. **

LThK X:928. – BS XII:876. – Bálint I:333.