Vilmos, Aquitániai, Szt (755 k.–Gellone apátság, 812. máj. 28.): fejedelem, szerzetes. – Thierry gr. fia, Nagy Károly barátja. 790: Toulouse gr-ja és Lajos aquitániai kir. protektora. 803: visszafoglalta a móroktól Barcelonát. 804: ktort alapított Gellone-ban, s rábízta barátjára, Aniane-i (Szt) Benedekre. Később maga is visszavonult a világtól, 806: szerz. fogadalmat tett, s Gellone-ban élt haláláig, amikor a hagyomány szerint maguktól megszólaltak a környék harangjai. 11. sz. életrajza fönnmaradt. – Ü: máj. 28. **

Schütz II:229. – NCE XIV:920.

Vilmos, Fitzherbert, Szt (†York, 1154): püspök. – Bloisi István (ur. 1135–54) ang. kir. unokaöccse. 1114 e. a yorki szegyh. kincstárnoka. 1142 elején a kir. kinevezte York érs-évé, ami ellen Szt Bernát és a ciszt. szerz-ek élesen felléptek. ~t 1143: fölszent., de III. Jenő p. Szt Bernát hatására 1147: letette székéről. ~ nagy türelemmel visszavonult Winchesterbe. A helyette kinevezett Henry Murdac ciszt. apát halála után, 1154. V: visszatérhetett székére, de egy hónappal később meghalt, vsz. megmérgezték. Sírjánál számos csoda történt, többek között 3 halott föltámadása. – Ü: jún. 8. **

Schütz II:274. – NCE XIV:924.

Vilmos, Malavellei, Nagy, Szt (Fro., 12. sz. eleje–Castiglion della Pescaia közelében, 1157.): rendalapító. – Fiatalságát katonaként töltötte. Megtérése után Rómába zarándokolt, hogy a pápától kapjon feloldozást és penitenciát. III. Jenő p. (ur. 1145–53) vezeklésül a jeruzsálemi zarándoklatot rótta rá, amit ~ 1145-ben teljesített is. – Visszatérve Itáliába Lupocavioban (Pisa m.) egy barlangban telepedett meg. Hamarosan tanítványok gyűltek köréje, de amikor látta, hogy igazában nem értik és nem követik életformáját, elhagyta őket és a Pruno-hegy erdőségébe huzódott vissza. Itt megismétlődött ugyanaz, azért 1555: tovább „menekült” a grossetói egyhm-be Castiglion della Pescaia vidékére egy elhagyatott völgybe, Malavalléba. Itt egy stabulum Rodii-nek nevezett földalatti üregben rendezkedett be remetének. 4 hónap mulva itt is rátaláltak, de most már igazi tanítványai akadtak, elsőként Albert, aki életrajzát is megírta. Halála után alakult meg a róla →vilhemitáknak nevezett rend. Tiszt-ét II.Ince p. hagyta jóvá. Ü.: febr. 10. **

BS VII:471.

Vilmos, Vercelli, Szt (Vercelli, Piemont, 1085.–Goleto, D-Itália, 1142. jún. 25.): apát. – 1099 k. lemondott örökségéről és Santiago de Compostelába zarándokolt. Hazatérvén Itáliába 1106: remeteéletet kezdett. Később cellát, 1124: Mária-kegyhelyet épített az általa Monte Verginének nevezett hegyen, Avellino közelében. Első társai 1118: csatlakoztak hozzá. 1119: megalapította a bencés vilhelmita kongr-t. Amikor vita támadt a kapott alamizsna elosztása körül, ~ 5 társával átköltözött a Serra Cognata hegyére. Ezután több ktort is alapított, köztük a goletói →kettős kolostort, ahol később meghalt. – Ü: jún. 25. **

NCE XIV:940. – BS VII:487.

Vilmos, Villarius, Wilhelmus, Willermus (†1221): megyéspüspök. – A MA-ban erdélyi prép-ból 1204–21: erdélyi mpp., vsz. külföldi volt. 1211: János esztergomi érs-kel együtt megakadályozták II. András tervét, aki Szebenben szász ppség alapítását kérte a p-tól. 1213: támogatta a →Német Lovagrend megtelepedését a Barcaságban. 1220: Adorján pp-höz hasonlóan megtámadta a →kolozsmonostori bencés apátságot, megsemmisítette kiváltságleveleit, s az apátot bebörtönözte. – A MA-ban széke 1221: üres, utóda 1222. V. 7: Rajnald. 88

Schem. Trans. 1838:X. (12.) (s.v. Wilhelmus, 1204/06–21: pp.); 1913:12. – Mendlik 1864:89. – Gams 1873:381. (s.v. Vilhelmus, Villarius 1206[04]–23: pp.; itt utóda 1226, 1227: Hadrián?; 1228: Péter?) – Temesváry 1922:17.

Vilmos, Guilelmus, OP (†1377. márc. előtt): püspök. – A semat-ban 1360–63, Gamsnál 1361. VIII–1363. XI. 5: széken lévő szkardonai pp., akit a p. XI. 3: áthelyezett a capri székre, ahol 1377. III. 2: megerősített pp. – Utóda a szkardonai széken előde, Mihály OP, a capri széken Salernoi Miklós OFM. T.E.

Gams 1873:397. (24.); 867. (9.) – Schem. S–K–S. 1902:11. (16.) – Eubel I:164. (1362. XI. 3: capri pp., †1377. III. előtt – a szkardonai pp-öknél nem említi!)