Magyar Katolikus Lexikon > V > Veronika


Veronika (lat.) Bereniké, Beroniké (gör.) Szt: a kereszthordozó Krisztus arcát kendőjével megtörlő asszony (→keresztút, 6. stcáció). – Ott volt az assz-ok között, akik Jézust követték a Golgotára. Amikor látta, hogy a Megváltó arcát teljesen elborítja a vér, amit a kereszt vízszintes szárához kötözött kezeivel nem képes letörölni, ~ bátran odalépett hozzá és kendőjével megtörölte a Szt Arcot. Az Úr →Veronika kendőjén rajta hagyta arcának igaz képét; innen a ~ szó vera icon (lat.), ‘igaz képmás’ jelentése. – A vérfolyásos asszonnyal (Mt 9,20; Mk 5,25; Lk 8,43) való azonosítása az apokrif Pilátus cselekedetei 7. fej-ében bukkan fel: Jézus perében „egy Berniké nevű asszony a távolból kiáltotta: «Én vérfolyásban szenvedtem, s megérintettem a ruhája szegélyét és meggyógyultam!» A zsidók azonban ezt válaszolták: «Nekünk törvényünk van: asszony nem tanúskodhat!»” – Más apokrif elb-ek szerint Pilátus utóda, Volusianus helytartó elvette ~tól a kendőjét, elvitte Tiberius cs-hoz, akit e kendő meggyógyított a leprától. ~ minden vagyonát Palesztinában hagyta, és Rómába ment a kendője után. Miután visszakapta, Szt Kelemen p-ra hagyta. – Az Addai tanítása (5. sz.) szerint az Úr képmását az edesszai kir. leányának, kit szintén Berenikének hívtak, küldték el. – Caesareai Euszébiosz szerint a vérfolyásos asszony →Paneaszban lakott, „házát mutogatják a városban, és az Üdvözítő csodájának fennmaradtak emlékművei. Háza kapujánál egy térdet hajtó, előrenyújtott kezeivel könyörgő asszony rézszobra áll. Vele szemben egy ffi szobra: köpenyt borít, s kezét nyújtja az assz-nak. Azt mondták, hogy ez a szobor Jézus képe, mindmáig meg is maradt, úgyhogy amikor a városban tartózkodtunk, magunk is láttuk.” (ÓÍ IV:317.) Szozomenosz szerint e szobrot Julianus aposztata idején pusztították el. – ~ alakját olykor Jeruzsálem síró leányainak egyikével azonosítják a passió képciklusai, a passiójátékok. – Védőszentjükként tisztelték ~t a varrólányok, textiliákal foglalkozók, betegápolók. – Ü: febr. 4.

Ikgr. Ábrázolásai (részben az →imago pietatis ikgr-jához kapcsolódva) a 15. sz: bukkantak föl. Minden keresztúton látható (6. stáció) lepelszerű ruhában, fején kendővel. Gyakran ábrázolják önállóan, kezében a kendővel (Veronika-mester festménye, München, Alte Pinakothek, 1410 k.), amit gyakran angyalok tartjanak. A →kereszthordozás képeken többedmagával szerepel (Bosch, Gent, Museum, 1510/15). –  ~a 15. sz-tól az egyik legkedveltebb sztkép-téma. –

Mo-on ~ kedvelt női név. Tp-dedikációt nem ismerünk, a 15. sz: Nyírbátor temetőkpnáját ~ tiszt-ére sztelték. Az előtte húzódó Szentvér utca (1611) nyilván a ~ név rövidítése. – Elsők ábrázolása közé tartozik Kiszombor freskója; késő gótikus szárnyasoltáraink táblaképei: Bártfa (Szt Anna-oltár, 1485), Cserény (1483), Felka (1480), Felsőerdőfalva (1490), budavári Nagyboldogasszony-tp., Liptószentandrás (1480, 1512, Szépműv. Múz., Bp.), Liptószentmiklós (1470), Nagylomnic (1500), Szmrecsány (1510), Zólyomszászfalu (1515). Faszobor: Szepesszombat (1464). – Hazai ~ kendője föltűnik Kisselyk kk. keresztelőmedencéjén. Ez az Eu-szerte ismert ikgr. hagyomány eljutott a népműv-be is. Régi dunántúli parasztházak cserép szteltvíztartóin ott látjuk kiformázva ~ kendőjét is. Vaspörön, Zalaszentbalázson a sekrestye kézmosója (lavabo) fölé tett kéztörlőnek is ~ kendője a neve. – Barokk ábrázolása látható  Mosonszentmiklós Kálvária-kpnájának mennyezetképén,  Szár szószékének domborművén, Andocs egyik fogadalmi képén.  Egyetlen ~ napjához fűződő néphagyomány ismeretes: a kiszombori édesanyák ilyenkor vízben oldott tojásfehéjével mossák meg és törlik le kisgyermekük ábrázatát, hogy mindig szép tiszta legyen. Szil rábaközi faluban ~ét tartják a tél leghidegebb napjának. **

BS XII:1044. – LThK X:728.

Veronika, Giuliani Orsolya Szt, OSClCap (Mercatello,1660. dec. 27. – Citta di Castello,1727. júl. 9.): apáca, stigmatizált. – Tehetős szülők 7. gyermeke volt. Már kisgyermek korában bizalmas kapcsolatban állt a Gyermek Jézussal és a Szűzanyával. 1677: Citta di Castellóban belépett a kapucinus apácákhoz, 1678. XI. 1: ~ néven tett fog-at. 1694: újoncmesternő lett. – Fején láthatóvá vált a töviskorona nyoma; 36 é. megkapta az oldalsebet, 3–4 hónappal később az Úr többi stigmáját is. A regula szigorúsága megviselte gyenge egészségét. Jezsuita gyóntatóatyja megparancsolta ~, hogy vezessen naplót, és mindent jegyezzen fel, amit Isten a lelkében tesz. Belső életének feltárása nem kis megpróbáltatást jelentett ~ számára. A naplót később 10 köt-ben adták ki. A benne található rendkívüli dolgokat sok szemtanú megerősítette. – Életének rendkívülisége gyanút és bizalmatlanságot keltett, főként apátnőjében. 5 é. kenyéren és vízen böjtöltették. Orvosai szüntelen fejfájását (töviskorona) az akkori gyakorlat szerint izzó vassal akarták gyógyítani. Sebhelyeit egyh. jóváhagyással megalázó és fájdalmas vizsgálatoknak vetették alá. Az esetleges hitbeli tévedések elterjedésének meggátlására a Szt Officium a mpp-re bízta ~ szemmeltartását, felügyeletét, ami megalázó zaklatásokkal járt. Megfosztották újoncmesternői tisztségétől, elvették választójogát, megtiltották, hogy hét közben részt vegyen a zsolozsmán és a szentmisén. Vasárnap hátul, az ajtó mellett állva részt vehetett a szentmisén, de nem áldozhatott. 50 napra bezárták a betegszobába, s megtiltottak számára a levelezést és érintkezést nővértársaival. Valóban „eleven Kálvária-hegy” lett, mondta a gyóntatója. Végül azonban a mpp. jelentette Rómába, hogy ~ hite kifogástalan, engedelmessége töretlen, a misztikus jelenségek folyamatosak. XI. Kelemen p. visszavont minden parancsot és tilalmat, s röviddel ezután a nővérek egyhangúan apátnővé választották. 1804: B-gá, 1839: Szt-té avatták. – Ü.: júl. 9. **

BS XII:1050. – SzÉ 1988:352.