Veronika kendője: 1. szoros értelemben az az ereklye, amellyel →Veronika megtörölte Jézus arcát a keresztúton. – 2. minden olyan textilia, melyen Jézus arcának lenyomata látható (→akheiropoiétosz). A 12. sz: tűntek föl, összefüggésben a →keresztes hadjáratokkal. A róm. Szt Péter-tp. nagyhéten fölmutatott ereklyéjét (sudarium) Szt Brigitta látomása nyomán a jámbor hagyomány azzal a kendővel azonosítja, amellyel az Olajfák hegyén verejtékező Jézus megtörölte magát. Más ilyen típusú ereklyék: S. Silvestro in Capite, S. Maria Maggiore (Róma), S. Bartolommeo degli Armeni (Genova), Jaän, Montreuilles (Fro.). – Mo-on a genovai változat selyemre nyomott, bekeretezett másolatai bukkantak föl, hellyel-közzel parasztnépünk 20. sz. eleji hajlékaiban. A kultusz a kk. végén bontakozott ki. A garamszentbenedeki apátság Szt Vér-ereklyéjét Sudarium Veronicae sacrae néven is emlegették. A missa Sanctae Veronicae hoc est de facie Jesu Christi kódexeinkben nem fordul elő, de több nyomtatott esztergomi Ordinarius tartalmazza, 1508: először. – 3. A legrégibb tört. adat Benedek sorakte-i szerz. Krónikájában (1000 k.) található, aki a Szt Péter tp. Veronika nevű oratóriumáról írt. A 12. sz. végén III. Celesztin p. (ur. 1191–98) építtetett aranymozaikkal díszített kápolnát a Veronicanak hívott ereklye tiszt-re. Dante „la Veronica nostra” (a mi Veronikánk; Par. XXXI,104) névvel ezt az ereklyét ünnepli és a zarándokok buzgóságát dícséri, akiknek az első szentév alkalmából, 1300: sokszor megmutatták. A kutatás megállapította, hogy egy k-i vászonra festett, igen megfakult Jézus-arcot ábrázoló, vsz. az 5. sz. ikonról van szó. **

Bálint I:206. – Radocsay 1967:123. – Tóth 1988:100.