Magyar Katolikus Lexikon > V > Veress


Veress Ernő (Csíkverebes, 1892. dec. 17.–Székelyudvarhely, 1973. III. 16.): kanonok. – A gimn-ot Székelykeresztúron, Csíksomlyón és Gyulafehérvárt, a teol-t uo. végezte. 1915: szent. pappá. Csíkszeredán kp., Brassóban hittanár. A kolozsvári Szt Mihály pléb. lelkésze, 1937: plnosa. 1929: az →Erdélyi Katolikus Akadémia tagja. 1943: Gyulafehérvárott a szem. spirituálisa és lelkipásztorkodástan tanára. A lit. mozg. lelkes munkása volt. Az Erdélyi imádságoskv. a hiányzó m. nyelvű rituálét helyettesítette. Miután hatósági intézkedésre Gyulafehérvárt el kellett hagynia, Parajdon telepedett le. A M. Párt helyi tagozatának egyik vez-je és az Erdélyi Kat. Akad. szako. titkára volt. – M: Szentóra nyilvános és magán sztségimádásra. Összeáll. 2. kiad. Brassó, 1918. (8. kiad. Kolozsvár, 1936.) – Erdélyi imádságoskv. Uo., 1919. (2. átd. bőv. kiad. Uo., 1923.) – Kat. hittan középisk. 5., képzők és keresk. isk. 1. o. számára. Uo., 1919. – Keresztúti ájtatosság. Uo., 1919. – Diákmisén. Uo., 1920. – A tevékeny szeretet. Kivonat a Regnum Marianum Egyes. által kiad. Mária Kongr. vezérkv-éből. Uo., 1920. – 10 év. Uo., 1930. (Erdélyi Tudósító kvtára 7.) – Az Erdélyi Tudósító Almanachja. Szerk. Uo., 1933. – Szertartástan. Uo., 1937. – Egyhtört. népisk-k számára. 2. kiad. Uo., 1937. – Egybegyűltünk. Ima- és énekfüzet gyermekeknek. Összeáll. Uo., 1938. – Szerk. 1918. III. 15–1910. VIII: a Brassói Katolikus Tudósítót, utódát Kolozsvárt 1919. IX–1936. V: és 1941–1944. IV: az Erdélyi Tudósítót, 1930. VI. 19–1931. I. 6: a Monostori Egyházközséget és 1936. VI–1940. VIII: a Tudósítót, 1938. IX–1941. XII: az Erdélyi Iskola laptulajdonosa és fel. szerk-je. 88

Erdélyi lex. 1928:305. (*Kovászna) – Várady–Berey 1934:578. – Cat. AJ 1938:46; 1944:11. – Kemény 1942:32. – Ker. m. közél. alm. 1941:320. – Monoki 1941:263.

Veress Géza (Hajdúböszörmény, Hajdú vm., 1899. júl. 9.–Debrecen, 1970. szept. 16.): festő. – 1916-tól Csók István, 1921–22: Glatz Oszkár növ-e a bpi képzőműv. főisk-n. 1924–28: Töröko-ban, Egyiptomban, Algériában portréfestő. 1929-től Debrecenben élt, ahol 1952–60: a képzőműv. szabadisk. tanára, 1958: műtermet kapott, tagja volt a Művészek Szabadszervezete csoportjának. Portrékat, munkajeleneteket, tájképeket festett, linómetszeteket készített. – ~ munkája a nyirtassi g.k. tp. Szentlélek mennyezeti freskója (1931), a létavértesi g.k. tp. ikonosztázának olajképei (1940). – 1953: Munkácsy-díjat kapott. **

KMML III:873.

Veress György Lajos, OFM (Esztelnek, Háromszék, 1697.–Fogaras, 1763. ápr. 15.): házfőnök. – 1716. XI. 19: lépett a r-be, 1723. III. 7: pappá szent. 1725–26: Mikes Ferenc gr. házi kp-ja, 1733: Medgyesen házfőn., 1739/47: Ósebeshelyen lelkész, közben 1741: Csíksomlyón, 1743: Szászvárosban, 1747: Segesvárt házfőn. – Rendtört. műve kz-ban maradt: Facies vetus et nova Transilvaniae Franciscanae, seu Custodiae olim. Provinciae Hungariae SS. Salvatoris... 88

Szinnyei XIV:1109. – György 1930:583. (1121.)

Veress Sándor (Kolozsvár, Kolozs vm., 1907. febr. 1.–Bern, Svájc, 1992. márc. 4.): zenetanár, népzenekutató, zeneszerző. – A Liszt F. ZF-n 1923–27: →Kodály Zoltántól zeneszerzést,  Bartók Bélától zongorázást tanult, 1927: zeneszerzői, 1932: zongoratanári okl-et szerzett. 1929–33: a bpi Néprajzi Múz. munk. Népzenegyűjtő útján 1930: Moldvában a csángók között elsőként gyűjtött szakszerűen népzenei anyagot. 1933: Bpen, 1935: Prágában, Párizsban, Londonban és Velencében mutatkozott be zeneszerzőként. 1934–40: Bartók fölkérésére a m. népzenei gyűjt. kiadásán dolg. 1944–49: a Liszt F. ZF zeneszerzés, hangszerelés, partitúraolvasás, zenetan tanára, 1945/46: az Ig. Tanács, 1945–49: a M. Műv. Tanács zenei testületének tagja. 1949: a Kossuth-díj ezüst fokozatát kapta. 1948: Olaszo-ban, 1949: Svájcban telepedett le, a berni zeneisk. zeneelmélet és zeneszerzés tanára, 1968–77: a berni egy. népzene és zenetud. tanára. 1965–66: a baltimore-i Peabody Conservatory, 1966–67: a towsoni Goucher College, 1967: a University of Adelaide vendégtanára. – Szerzeményei: I. vonósnégyes (1931), Divertimento (1935), Erdélyi kantáta (1936), II. vonósnégyes (1937), A csodafurulya. Balett (1937; bemut. 1940: Róma), Musica Ungaresca (zenekarra, 1938), Hegedűverseny (1939), I. szimfónia (1940), Térszili Katicza táncjáték 1 fv. (1942; bemut. 1942: Róma, Milloss Aurél koreográfiájával), Sancti Augustini Psalmus (1943–44: basszus hangra, vegyeskarra és zenekarra, Szt Ágoston szövegére), Négy erdélyi tánc (vonószenekarra, 1944), Threnos in memoriam B. Bartók (zenekar, 1945); Billegetőmuzsika (zongoradarab, 1946), Resbublica (nyitány 1948), Hommage á Paul Klee (2 zongora, vonósok, 1951); Zongoraverseny (1952), Sinfonia minneapolitana (II. szimfónia, 1953), Laudatio Musicae (szoprán hangra, vegyeskarra és zenekarra, V. Rathgeber szövegére, 1958), Passacaglia concertante (oboa, vonósok, 1961), Elegie (bariton hangra, hárfára és vonósokra, Walther von der Vogelweide versére, 1964),  Musica concertante (12 vonós, 1965), Szonáta szólógordonkára (1967), Diptychon (füvóskvintett, 1968), Das Glasklängespiel (kórus, 1978), Klarinétverseny (1982), Orbis tonorum (kamarazenekar, 1986), Tromboniade. Versenymű két harsonára és zenekarra (1989–90). – Cikkei: Ethnographia (1931/32: Népzenei gyűjtés a moldvai csángók között), Zene (1938/39), Népr. Értes. (1941/42: Székely népballadák változatai Moldvában), M. breviárium (Bp., 1942), Nouvelle Revue de Hongrie (1942), Zászlónk (1942/43). – Előadása: Fényjelek. 2. (Bp., 1940: Erdélyi népdalok – régi m. népzene), Schweizerische Musikzeitung (1950: Einführung in die Streitquartette von Béla Bartók), Atlantis (1961/62: Der Mikrokosmos in Bartóks musikalischer Welt), müncheni Új Látóhatár (1962. XI/XII: Kodály Zoltán), párizsi Études Finno-Ougriennes V. (1968: Hommage á Lajtha), berni Der Kleine Bund (1981: Béla Bartók). – M: Béla Bartók, the Man and Artist. London, 1948. – Moldvai gyűjtés. Szerk. Berlász Melinda, Szalay Olga. Bp., 1989. (M. népköltési gyűjt. 16.) 88

Az Est 1938:277. sz. (Móricz Zsigmond 100 személyes darabja ~ zenéjével) – ~. Tanulm-ok. Szerk. Berlász Melinda. Bp., 1982. (Demény János: ~. Életmű-vázlat; Terényi Ede: ~ alkotóperiódusai; Berlász Melinda: ~, a népzenekutató) – Kossuth-díjasok és Állami-díjasok. Bp., 1988:88. Arck. – Népr. Hírek 1992:153. (Berlász Melinda: Utolsó betekintés ~ népzenekutatói műhelyébe) – M. Zene 1995:2. sz. (Berlász Melinda: „Iemer mer ouwe.” ~ – Walter von der Vogelweide Elégiájának geneziséről; 2000:2. sz. Uő: Tradíció és jelen szintézise ~ Passacaglia Concertantéjában) – Zenetud. Dolgozatok 2000:169. (Berlász Melinda: ~ egyetlen corale-tétele) – Gulyás–Viczián XXXI. (kz-ban)