Magyar Katolikus Lexikon > V > Venezuela


Venezuela, República de Venezuela: 1. köztársaság Dél-Amerika északnyugati részén. – Határai: Kolumbia, Karib-tenger, Guyana, Brazília. Ter-e 912.050 km², főv-a Caracas. Hiv. nyelve a sp. – 1498: Columbus fedezte föl. Sp. gyarmat lett. 1811: független közt. 1819: Ecuadorral és Kolumbiával államszöv-re lépett. 1830: önálló. – Misszionálását a ferencesek és domonkosok kezdték, később hieronymiták, kapuc-ok és jezsuiták csatlakoztak. 1514–1817: 54 vt. lett közülük. A liberális–szkm. kormány 1870. évi egyh-üldözésének hatása a 20. sz. elején is érezhető volt. – 2. Érsségei és ppségei: 1531: Coro, 1637: Caracas, 1778: Mérida, 1790: Ciudad Bolívar, 1863: Barquisimeto, 1863: Calabozo, 1897: Maracaibo, 1922: Cumaná, San Cristóbal, Valencia, 1954: Barcelona, Guanare, 1957: Trujillo, 1958: Maturín, Maracay, 1965: Barinas, Cabimas, Los Teques, 1966: San Felipe, 1969: Margarita, 1970: La Guaira, 1972: San Carlos, 1974: San Fernando de Apure, 1979: Ciudad Guayana, 1992: Carora, Valle de la Pascua, 1994: El Vigía–San Carlos del Zulia, Puerto Cabello, 1996: Guarenas, 1997: Punto Fijo, 2000: Carúpano, 2002: Acarigua-Araure. – Ap. vik-ai: 1922: Caroni, 1943: Machiques, 1953: Puerto Ayacucho, 1954: Tucupita. 1997: 22.777.000 lakos (92% r.k., 5% törzsi vall.). – 3. melkita apostoli exarchátus. 1990. II. 19: alapították. Székhelye Caracas. – 200?: 25.000 h, 5 pb, 4 ep, 2 ád, 1 sz-e volt. – 2. szír apostoli exarchátus. 2001. VI. 22: alapították. Székhelye Maracay. – 2007: 3870 h, 6 pb, 3 ep-ja volt. – 3. Magyarok ~ban. A m-ok túlnyomó része 1947-50: és 1956 után érkezett ~ba. Az első hullám nagy többsége politikai menekültek volt. Osztrák, német, francia és olasz menekülttáborokban töltött többéves nyomorgás után, tömegszállító hajókkal érkeztek legalább olyan nyomorult táborokba, mint pl. az El Trompillo-i alumíniumkunyhókba, ahol egyben néha 8 család is lakott. Egy szó spanyol nyelvtudás nélkül, családonként ötven bolivárral a zsebükben aztán világgá eresztették őket, hogy ki-ki úgy éljen meg, ahogy tud. A menekültek nagy része képzett szakember volt: orvosok, ügyvédek, mesteremberek, katonatisztek, közgazdászok, vállalkozók. Képzettségük dacára – a nyelvtudás hiánya miatt – kevesen tudtak szakmájukban elhelyezkedni, hanem mint tornatanárok, szakácsok, pincérek, utcai árusok, mázolók, mozijegy-kezelők, bárzongoristák keresték a mindennapi szükséges pénzt. A volt katonatiszteknek és ügyvédeknek volt legnehezebb a helyzete, a mesteremberek találtak leghamarabb képzettségüknek megfelelő munkát. Az  orvosokat a legsötétebb vidéki falvakba és településekre küldték, ahova sokszor csak több napos utazás után lehetett eljutni gépkocsin, csónakon és szamárháton; olyan helyekre, ahova a helyi orvosok ugyancsak nem kívántak elmenni. Este, a napi munka után spanyolul tanultak, sok esetben pedig elkezdték az átképzéshez szükséges tanulmányokat. A táborokból kikerülve lakásviszonyaik csak lassan javultak, eleinte több család élt együtt egy lakásban, vagy többszemélyes családok egy szobában, olcsó panzióban. – Jellemző viszont, hogy majdnem azonnal ideérkezésük után, elveikhez hűen és még amikor csak a legminimálisabb anyagi bázissal rendelkeztek, hozzákezdtek a m. közélet megformáláshoz. A szervezkedésnek, a szervezetek megalapításának céljai a kezdettől napjainkig ugyanazok: a vallás és a hagyományok megőrzése, továbbadása az új nemzedékeknek azzal a reménnyel, hogy valamikor hasznosak lehetnek hazájuknak. – A protestánsok megérkezésük után már 1950: elkezdtek szervezkedni: magánlakásokban bibliaórákat tartottak, megalakították a Magyar Református Közösséget, és egy angol nyelvű tp-ban kezdtek rendszeresen istentiszteletet tartani lelkész nélkül. A katolikusokkal együtt hittanórákat is tartottak gyermekeiknek. Az egyik presbiter felkutatta a m-okat: 300 lelket talált, akikből 35 % prot., 60 % r. kat. volt. Ez az arány nagyjából 2000-ig megmaradt. – Megindult a cserkészmunka is összejövetelekkel, csapatok szervezésével, cserkészkorú gyerekek toborzásával. A volt hivatásos katonák, akiknek a helyzete talán a legnehezebb volt, kölcsönös támogatás céljából kezdték egymást felkeresni és gyűléseket rendezni. Az ő kezdeményezésükre kezdődött a r. kat. közösség megszervezése is. – 1951: megérkezett az első r. kat. pap, Pribusz György. Megnyílt az első cserkészotthon is, amikor az akkori fiúcserkész parancsnok néhány helyiséget átadott házában a rendszeres cserkész-összejöveteleknek. A szentmiséket a ferences apácák Guadalupe nevű isk-jának kpnájában tartották. Unott rendezték meg az első nagyobb szabású hazafias és vallásos ünnepet, Szt István kir. napját, amin már sorfalat álltak a cserkészek, az ifjúság díszmagyarban és népi ruhában jelent meg és az intézet dísztermében tartották az ünnep világi részét. Ez az iskola maradt hosszú éveken át a katolikus közösség központja. Közben megérkezett →Nyisztor Zoltán is aki 1955–59: nagyban hozzájárult a katolikus élethez. Szabó István 1959–61: inkább a németekkel foglalkozott. – 1952: a protestánsok csoportja a Luteránus Világszövetség támogatásával taggyülekezete lett az alakulóban levő Feltámadás Egyházközösségnek, a lett, ném., majd később a skandináv és sp. gyülekezetekkel együtt. Ebben az évben érkezett az első m. luteránus lelkipásztor is,  Pósfay György, aki 19 éven át szolgálta a gyülekezetet. Távozása után nyugdíjazásáig a Luteránus Világszövetség dél-amerikai titkára volt. Ő szerkesztette az első magyar újságot, az Üzenetet, amely azóta is rendszeresen megjelenik. Pár nappal érkezése után Pósfay indítványozta a Lórántffy Zsuzsanna Protestáns Nőegylet megszervezését is. Az egyházak megszervezése és a cserkészotthon létrehozatala nagy hatással volt a m-ok összefogására: szombaton a cserkész-szülők, vasárnap a tp-ba járók találkoztak rendszeresen. – 1954: megalakult a Szent Erzsébet Katolikus Nőegylet is. Mind a két Nőegylet hasonló céllal alakult és munkálkodik: a szegényeken, sokgyermekes családokon, rászorulókon segít, betegeket, öregeket támogat, halottakat temet, lelkészüknek segít a szociális munkában és hozzájárul a lelkészi állás és az egyházközség fenntartásához. – 1955: indult el világi újság, a Caribi Újság, ami hosszú éveken át hetente, később kéthetente jelent meg. Egyik alapítója és éveken át, egészen 1984: haláláig mindenese (szerkesztő, íródeák, kiadó, pénztáros, kihordó fiú) volt Rozanich István, ~ határain túl is ismert író és költő. Uebben az évben megtörtént – most már hivatalosan – egy közösségi otthon létesítése az itteni magyarok számára, ami a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének (MHBK) megalakulásuk óta célkitűzése volt. Tizenkét MHBK-tag, akiket a „tizenkét apostol”-nak neveztek, kibérelt egy kertes villát a mostani Magyar Ház szomszédságában és garantálták, hogy egy évig fejenként száz bolivárt fizetnek az évi lakbér biztosítására. Aki tudott, hozzájárult a Ház anyagi fenntartásához. A Magyar Ház meghívására, a Szent Erzsébet Cserkészcsapat áthelyezte ide cserkészotthonát és hozzájárult a lakbér kifizetéséhez. Pár esztendő múlva, öt év szünetelés után itt újból megindult a fiúcserkészet a Szent István Cserkészcsapat alapításával. – Amikor az 1956-os forradalom kitört Magyarországon, a magyarság legfontosabb szervei már működtek Caracasban. Először a forradalom megsegítésére, majd annak leverése után a menekültek fogadására a magyarság komolyan megmozdult. Pénzgyűjtéssel, véradással próbáltak segíteni, a menekülteket pedig ruhával, lakással látták el és munkát szereztek nekik, hogy némelyest megkönnyítsék az új élet kezdetét ~ban. Az újonnan érkezett m. menekültek száma 1000–1500 főre becsülhető. Ennek az új hullámnak az összetétele más volt, mint a II. vh. után érkezetteké: kb. fele gazdasági menekült volt, általában fiatalabbak, kevesebben családosak. Közöttük főleg középosztálybeliek, képzettek, szakemberek voltak. Az itteni magyarság segítségével gyorsan lábra tudtak állni, sokan hamarosan függetlenítették magukat, és már pár év után aránytalanul kevesen vettek részt a magyar közéletben. – 1957: egy újonnan érkezett magyar fiatalember vezetésével megindult a Gvöngyösbokréta tánccsoport, ami pár évig nagy sikerrel működött a Magyar Házban. Ekkor indult meg, szintén a Magyar Házban, az első magyar óvoda is, ami hét éven át működött. Hasonlóképpen megalakult a Vaszary Piroska Színésztársulat is, magának Vaszary Piroskának közreműködésével, aki pár évig ~ban tartózkodott. A színtársulat az évek során több mint 30 színelőadást rendezett a fiatal cserkészek közreműködésével. – 1961–: Dömötör Ede OFM volt a r. kat. lelkipásztor egészen haláláig (1976), aki nagy szeretetnek örvendett a hívek körében. 1963: a Szent Erzsébet Cserkészcsapat volt tagjai megalapították a Ráskai Lea Cserkészcsapatot. Fő céljuk a cserkészcsapatok segítése, munkájuk szellemi és anyagi támogatása volt. 1962: egy lelkes kis csoport áldozatkészsége megvalósította a régi álmot: több sikertelen kísérlet után végre sikerült saját otthont teremteni a magyarságnak. Mindenki felajánlott tízezer bolivárt a Magyar Ház RT alapítására. Megvették a telket és 1969. I. 19: felavatták a Magyar Házat, de mintha a nagy erőfeszítés kimerítette volna a kolóniát: fásultság lankadás, közömbösség fogta el tagjait. A jólét növekedésével egyenes arányban nőttek a lehetőségek is, többet utaztak, sportklubokba jártak inkább, mint a Magyar Házba. – 1975. IV: pár héttel halála előtt Mindszenty bíboros ellátogatott ~ba. Nehéz múltjára és magas korára való tekintettel kíméletes programot terveztek számára, de erre nem lett szükség, mert az elkészített műsort pillanatok alatt felborította. Se kényelem, se szórakozás nem érdekelte őt. A múltról soha nem beszélt, fáradtságot nem ismert. Úgyszólván minden egyes magyarral személyesen beszélt, a mának és a jövőnek élt. Meggyőződéssel hirdette, hogy van magyar jövő és fáradhatatlanul azt tanította, hogy mit kell most, ma csinálni, hogy ennek megvalósulása meggyorsuljon. Szeretetével, erejével felrázta a magyar kolóniát, új tettekre serkentette tagjait, kibékített ellenségeket, elgördített addig látszólagosan mozdíthatatlan sziklákat. – Távozása után pár héttel újból beindult a magyar óvoda a Ráskai Lea Cserkészcsapat kezdeményezésére. Itt tanultak meg a gyermekek, az unokák magyarul imádkozni, énekelni, írni és olvasni. Ebben az időben született újjá a Gyöngyösbokréta tánccsoport is, most már a Szent István és a Szent Erzsébet Cserkészcsapatok keretében. Megalakult a ~i Magyar Kataszter Bizottság is, azt a felhívást követve, amit Mindszenty bíboros utolsó levele tartalmazott: „Fontos, hogy tudjunk egymásról. Ezért le kell fektetni mindenhol a magyar katasztert.” Célja a magyarok és leszánnazottaiknak felkutatása, adataik feljegyzése és ezek közlése a magyar szervezetekkel. – 1976: rövid ideig Simon József volt a katolikus lelkész Caracasban, majd Mindszenty bíboros sugalmazására 1977: Groza József került Kolumbiából ~ba, és ő 2005: is hűségesen szolgálta a magyarokat, elég szűkös körülmények között. Mivel nem volt állandó papi lakás, bérelt szobában kellett laknia, amíg be nem vonult az egyhm. által fenntartott idős papok otthonába. A katolikus közösségnek nincs saját temploma, ezért a vasárnapi szentmiséket a karmelita nővérek kápolnájában tartják. Groza atya időnként meglátogatja a Valenciában élő néhány magyart is. 1991 és 1994: Irányi László pp. ellátogatott Caracasba, 1998: utódja Miklósházy Attila SJ pp. is. Néhányszor járt Caracasban Várszegi Asztrik OSB főapát is, főképp rokoni látogatásra. – 1979: alakultak meg a Mindszenty Cserkészcsapatok. Céljuk olyan cserkészet létrehozása volt, amelyekben a m-ul nem tudó m. származású gyerekek is beléphetnek és így bennük is kialakulhat, fejlődhet a m. öntudat. 1980: megalakult a Mindszenty Alapítvány, amelynek célja Mindszenty hercegprímás szellemének ébren tartása a caracasi magyar ifjúságban és ellenállás a kommunista rendszer beavatkozási kísérletei ellen. Ugyanebben az évben megalakult a Búzavirág tánccsoport is. 1984-től a Caribi Újság fennmaradása is az Alapítványnak köszönhető. – 1990: létrejött a ~i Magyar Szervezetek Koordinációs Bizottsága, amely a kolóniának legkiválóbb tulajdonságáról tanúskodik. A m-ok közötti sajnálatos vitatkozások és veszekedések ellenére a Bizottság az összmagyarság érdekeiért egy akarattal kívánt dolgozni, cselekedni, szólni. Öt tagja képviseli az összes ~ban működő szervezetet. Egészen 1990 májusáig a ~i m-ok nem tartottak kapcsolatot a m. kormány képviselőivel. Akkor azonban felvették hivatalosan is a kapcsolatot a caracasi magyar követséggel és fogadást rendeztek az új m. kormány tiszteletére.  ~ban főképpen az eredeti menekültek leszármazottainak sikerült megtartani magyarságukat. Ezeknek komoly százaléka magas képzettséggel bíró szakember, akik a ~i kulturális, oktatási és kereskedelmi élet úgyszólván minden területén kiválóan végzik munkájukat. Sokan közülük kitüntetést is nyertek elért eredményeikért. Így pl. egy m. származású fizikus ~ egyik legkiválóbb kutatója, aki nemcsak a Nemzeti Természettudományos Díjat, hanem az amerikai Guggenheim Díjat is megnyerte. ~ sportéletének fellendítésében is kimagasló szerepet játszottak a m. kolónia tagjai. A gazdasági és gazdaságpolitikai életben elért sikeres munkájukért ugyancsak legmagasabb fokú kitüntetéseket értek el honfitársaink. Itt nevelkedett magyarnak Bözelager Fényes Csilla is, aki megalapította Európában a →Magyar Máltai Szeretetszolgálatot. – A m. kultúra megismertetése ~ban sokféle módon történt. A Nőegyletek által rendezett vásárokon kiállított kézimunkák és magyaros ételek nagy sikernek örvendtek, úgyszintén a népi tánccsoportok szereplése. A Gyöngyösbokréta megnyerte 1982: a ~i néptáncfesztivált. Ők rendezték meg 1983: a Latin-Amerikai Magyar Néptánccsoportok találkozóját is  a kb. 6000 fős közönség számára. A ~i magyarok vendégei voltak az emigráció szinte minden magyar írója, költője: Gábor Áron, Füry Lajos, Flórián Tibor, Petres Judit, Hajnal László Gábor, Kerecsendi Kiss Márton, Oláh György, Tollas Tibor. A ~i m-ok legalább 20 m. nyelvű könyv kiadásával segítették kultúránk terjesztését. A Nemzetőrnek itt volt a legtöbb pártoló tagja. Szintén vendégek voltak Szeleczky Zita, Szörényi Éva, Laurisin Lajos. 1990–: Mo-ról Csurka István, Lezsák Sándor, Göncz Árpád államelnök, Jeszenszky Géza külügyminiszter látogatott ide. – 1979–80: gyűjtést rendeztek az aranyosgerendi árpádkori tp. tatarozására. Felhívták a figyelmet Ceausescu faluirtási politikája ellen. Aláírásgyűjtéssel tiltakoztak a bős-nagymarosi vízlépcső építése ellen. Tőkés László esetében táviratokat küldtek az ő védelmére. 1990: nagyarányú gyűjtést rendeztek az erdélyiek megsegítésére és erőteljesen tiltakoztak a marosvásárhelyi vérengzés ellen a ~i hatóságoknál. A Lakitelki Alapítványt jelentős összeggel támogatták. 1993: aláírásokat gyűjtöttek az ENSZ főtitkárához küldött beadványhoz Dél-Baranya és a Vajdaság magyarjainak érdekében.  **–Mi.A.

LThK X:664. – Földünk 1978:382; 2000:285. – Kiss 1978:688. – NCE XIV:597. – Miklósházy 2005:133 (Kunckel Dietrichné Fényes Ildikó 1991-i feljegyzései alapján). – AP 2007:1062.