Magyar Katolikus Lexikon > V > Vencel


Vencel, Vaclav, Szt (903. v. 905.–Stará Bolesláv, Cseho., 929. v. 935. szept. 28.): király, vértanú. – Bořivoj fejed. és Szt Ludmilla unokája, Vratiszlav fejed. és Drahomira fia. Vallásosságát és szláv műveltségét Ludmillától, lat. műveltségét egy paptól kapta. 921. II. 13: atyja meghalt, ~ örökölte a trónt, de mivel kiskorú volt, anyja uralkodott. A kegyetlen s még pogány fejed-asszony hatalomféltésből IX. 16: Tetini várában megölette Ludmillát. 922: ~ trónra lépett, és Ny, főleg Szászo. felé irányuló pol-t kezdett. Drahomirát 924: Budecben elzáratta. A ker. uralkodó felelősségtudatával harcolt I. Henrik ellen, s gondoskodott népe szükségleteiről. Öccse, Boleszláv, aki Drahomira szellemében gondolkodott, egyre féltékenyebb lett rá. Az ország K-i felében fölépítette Stara Boleslav várát, s itt próbált híveket szerezni a pogányság felé vonzódó urak közül. Tp-szentelési évford. címén a várába csalta ~t , s mikor ~ kíséret nélkül a tp-ba tartott matutinumra, embereivel rátámadt, s a tp-ajtóban megölték. Holttestét Drahomira vette oltalmába, majd Prágában a Szt Vitus-szegyh-ban temették el. Vt-ként, a cseh nemzet patrónusaként tisztelték. Koronája a cseh nemzeti egység jelképe lett. – Ikgr. Fegyverzetben v. páncélingben és köpenyben, néha lovon s mindig hg. kalappal ábrázolták. Attrib-ai: sas, szőlőtő, zászló v. lándzsa szalaggal, pajzs. Képei a 11–12. sz-tól tűnnek föl (Visehrady kódex, Prága, Egy. Kvtár, 1085), s a 14. sz: váltak gyakorivá (Prága, Nemz. Galéria, 1365; Prága, Szt Vitus-szegyh., szobor, 1373 k.). Élete jeleneteit a prágai dóm ~-kpnájának freskói őrzik (16. sz.). – A gyepűvidéken, Gyanafalván 1208: tp. állott ~ tiszt-ére, a falu védősztje. Kőhalom (1875) is patrónusául választotta. Selmecbányán a 14. sz: kpnája volt, 1350: Tótvázsony patrónusa, Viszló és talán Vajszló, a hajdani Szentvincló (Pókaszentgyörgy mellett, 1336) helyneveink vsz. ~ emlékezetét őrzik. Kultusza a barokk időkben a dinasztikus jámborság hatására hazánkban is megújult. Legendájából azt is tudjuk, hogy az Oltárisztség gabonáját apródjaival maga aratta le, csépelte ki és őrölte meg. Hasonlóan, a misebort is maga szüretelte és préselte; Mo-on is több helyen a szőlőhegyek védősztje lett. Névnapja is a szüreti hetekre esik. A tállyai tp. ~-oltárához a ~ ünnepét követő vasárnap a szőlősgazdák égő fáklyával, gyertyával jönnek misére. Az oltárképet és -szobrokat szőlőfürtökkel és venyigével díszítik föl. Ez a nyolcad elmúltával a papot illeti. A tabáni (Buda) tp. egyik mellékoltárának barokk ~-szobrát itteni szőlőművesek állították, akik ~t választották védősztül. Az eperjesi jezsuita diákok 1720: bemutatott színjátékának ~ a hőse. – Ü: szept. 28. **

BS XII:991. – Bálint II:305. – Sachs 1980:367 – SzÉ 1984:549.

Vencel, Přemysl (1289. okt. 6.–Olmütz, 1306. aug. 4.): magyar, cseh (e néven III.) és lengyel király. – II. Vencel cseh–lengyel király (ur. 1283–1305) és Habsburg Guta fia, IV. Béla leányági ükunokája. A magyar főurak jelentős része az Árpád-ház kihalta után ~t hívta a m. trónra. (Azt a régebbi feltételezést, miszerint a főurak eredetileg apját, II. Vencelt hívták volna, s az ajánlotta maga helyett fiát, az újabb történetírás kétségbe vonja.) Trónjelöltségét erősítette, hogy még kisgyermekként eljegyezték III. András m. kir. (ur. 1290–1301) leányával, Erzsébettel. ~t 1301. VIII. 27: Székesfehérvárott János kalocsai érs. királlyá koronázta. Korabeli hazai források nevét Lászlóra magyarították. A gyermek kir. hasztalan próbált megküzdeni a bárói anarchiával. Nehezítette helyzetét, hogy mind VIII. Bonifác p. (ur. 1295–1303), mind a hazai egyház riválisát, Anjou I. Károly Róbertet támogatta. Niccolo Boccassini p. legátus interdictum alá vetette a ~-párti Budát, amire a budaiak kiközösítették az Anjou-párti főurakat, egyháziakat, sőt magát a pápát is. A legátus pápává emelkedése (XI. Benedek, ur. 1303–04) azonban tovább rontotta ~ esélyeit. Miután apja 1304. X: hazavitte Cseho-ba, annak 1305. VI. 21: bekövetkezett halála után cseh kir. lett. X. 9: ~ lemondott a magyar királyságról Wittelsbach Ottó bajor hg. javára, akinek átadta a koronázási jelvényeket is. Ugyanekkor felbontotta eljegyzését Erzsébettel, s a tescheni hg. leányát, Violát vette feleségül. E házasság gyermektelen maradt. Lengyel trónjának elfoglalására indulva gyilkosság áldozata lett. Halálával férfiágon kihalt a Přemysl-ház. Mo-on valóságos utóda Anjou Károly Róbert, Cseho-ban többéves interregnum után Luxemburgi János (ur. 1310–46). Ba.J.

Bertényi Iván: A tizennegyedik század tört. Bp., 2000:31. – Mo. vegyesházi királyai. Szerk. Kristó Gyula. Bp., 2002:7. – Kristó Gyula–Barta János–Gergely Jenő: Mo. tört. előidőktől 2000-ig. Bp., 2002:118. – Mo. uralkodói. Bp., 2003:127. (M. századok)

Vencel, Luxemburgi (Nürnberg, Bajoro., 1361. febr. 26.–Kunratice, 1419. aug. 16.): német és cseh király (utóbbi IV. ~ néven). – IV. Károly cs. fia. 1363: cseh kir. 1376: róm. (tkp. ném.) kir. 1378: apja halála után jutott hatalomra 1383: a nürnbergi birod. békével igyekezett megakadályozni a fejed-ek és a városszöv-ek viszályát. Erélytelensége miatt békéltető pol-ja kudarcba fulladt, a városok áldozatul estek a hg-ek önkényének. 1393: Nepomuki János prágai érseki vik. meggyilkoltatása miatt ellentétbe került az Egyh-zal. Viselkedésében erőszakossága, fékezhetetlen szenvedélye került előtérbe. 1400: a választófejed-ek megfosztották ném. kir. címétől. Cseh kir. címét haláláig viselte. Ba.J.

Meyers XXV:234. – Leuschner 1983:201. – Engel–Holtz 1990:323.

Vencel, Wenczel (†1443 k.): kinevezett püspök. – 1439: szenttamási prép., III. 7: a p. egri pp-ké nevezte ki, de már VI. 5: megsemmisítette a kinev-ét, mielőtt a p. bullát megkapta volna és Szécsi Dénes nyitrai pp-öt helyezte át az egri székre. 1443: Hosszaszai Bothos István a szenttamási prép. T.E.

Fraknói 1895:513. – Kollányi 1900:93.