Magyar Katolikus Lexikon > V > Vayer


Vayer Lajos (Bp., 1913. jún. 30. – Bp., 2001. márc. 31.) művészettörténész  – A bpi Pázmány Péter Tudegy-en végzett. 1935-46: a Szépműv. Múz. munkatársa. 1946-tól egy. magántanár. 1947-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa. 1949-55 között a Szépműv. Múz. főig. h., 1955-83 között az ELTE BTK Művészettört. tanszékének vezetője, egy. tanár. 1957-88: az Acta Historiae Artium főszerkesztője, 1958-78 között a Velencei Biennále magyar miniszteri biztosa. 1969-73 az UNESCO Nemzetközi Művészettört. Bizottság elnöke, majd tiszteletbeli tagja, 1975: a Princeton Egy. meghívott professzora. Fő kutatási területe a régi európai reneszánsz művészet, az ikonográfia és az ikonológia, a grafikus művészetek, a 19. és 20. sz. magyar művészet. 1952: a művészettört. tud-ok kandidátusa, 1961: doktora. 1990-től az MTA levelező, 1991-től rendes tagja. 1964: akadémiai, 1968: Herder-, 1993: Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1993: kiállítást rendeztek tiszteletére a M. Nemz. Gal-ban. – Fm: Pázmány Péter ikonográfiája, Bp., 1935; Szelepcsényi György, a művész, Bp., 1937; Magyar uralkodók, Bp., 1942; Kossuth alakja az egykorú művészetben. In: Emlékkönyv Kossuth Lajos születése 150. évfordulójára. Bp., 1952; Rembrandt. 1953; A rajzművészet mesterei. Bp., 1957 (német és olasz nyelven is); Masolino és Róma. Bp., 1962; Az itáliai reneszánsz művészete. Bp., 1982; Raffaello freskói a Vatikánban. Bp., 1987; Témák, formák, ideák. Bp., 1988;  A pszychomachia és a Legenda Aurea. Bp., [1997]. Pr. L.

Pogány Ö. Gábor: Masolino és Róma. Nagyvilág. 1964/2. – Beke László és Plesznivy E. (szerk.): Kiállítás ~ tiszteletére. Bp., 1993. – Rózsa Gyula: Opus Francescáról. Mozgó Világ, 1997/9. – Végh János: ~ (1913–2001). Ars Hungarica, 2001/2. – KMML III:860.