Magyar Katolikus Lexikon > V > Vastagh


Vastagh György, id. (Szeged, Csongrád vm., 1834. ápr. 12.– Bp., 1922. febr. 21): festő. – Bécsben, ahol tanult, a cigány- és parasztéletből vett alakjaival lett népszerű. Kolozsvárt, Bécsben, 1880–: Bpen dolgozott, megfestette József főhg és Klotild főhgné arcképét, megrendelésükre az alcsúti tp. oltárképét készítette. Azután az arcképeket (Csengery Antal, Forster-család, Szigligeti Ede, Toldy Ferenc; Deák Ferenc, Esterházy Móric gr. és Széchenyi István gr. utóbbi 3 a Veszprémi Múz. tulajdonában), falképeket (pl. Bacchus-ciklus az Operaházban) és oltárképet (pl. bpi belvárosi tp., temesvár-gyárvárosi tp.).  88

Vas. Újs. 1860:338. (V. Gy. festész), 1901:334. (V. Gy. oltárképe) – Képzőműv. Szle 1879:30. (V. Gy., Brodszky S., Paczka F.), 1879:75., 1880:47., 149. (V. Gy.) – Műv. 1914:230. (id. V. Gy. ünneplése), 1913:196 (V. Gy.) – Az Újs. 1923. II. 23. (V. Gy. meghalt) –Sziklay 1931:331. – Műv. lex. 1935. II:576., 1966. IV:647.

Vastagh György, ifj. (Kolozsvár, 1868. szept. 18.–Bp., 1946. júl. 4.) szobrász. – Tanulmányait Bp-en →Zala Györgynél, majd Münchenben végezte. Az 1896-os millenniumi kiállításon állatszobraival aratott elismerést. Plasztikáit az 1900: tartott párizsi világkiállításon aranyéremmel tüntették ki. Megmintázta Árpád vezér lovas szobrát Munkács számára, de az I. vh miatt nem került kivitelezésre. 1905: a bp-i Szt István-baz-ba angyalszobrokat készített.  Köztéri művei: Csikós (budai Vár, 1901; 1950 után lebontva, 1983: visszaállítva), Bethlen Gábor (Bp., Körönd, 1903; 1958: áthelyezve a Millenniumi emlékműre), II. Rákóczi Ferenc lovas szobra (Szeged, 1912), Görgey Artúr lovas szobra (budai Vár, 1935; 1945: megsérült, beolvasztották, 1998: Marton László újramintázta), Hadik András lovas szobra (budai Vár, 1937), Pázmány szoborcsoport (Bp., Pázmány Péter Tudegy. Jogi Kar aula, 1925) 1950: eltávolították, 1997: Piliscsabán a PPKE területén felállították). 1911: Ipolyi-díjat, 1938: Corvin-koszorút kapott. A 2 vh. között dolgozott a Herendi Porcelángyár számára is. Pr. L.

Medvey Lajos: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez. Bp., 1939. – Sikota Győző: Herend porcelánművészete. Bp., 1981. – Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordulón. Bp., 1983. – Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged, 1993. – Csiffáry Gabriella (szerk.): Magyar képzőművészek önéletrajzai. Bp., 2002. – Barla-Szabó László: A Vastagh művészcsalád. Bp., 2004.

Vastagh László (Bp., 1902. máj. 25.–Bp., 1972. jan. 18.) szobrász. – Édesapja, ifj. Vastagh György mellett sajátította el a szobrász mesterséget, majd Franciaországban és Németországban járt tanulmányúton. Főképpen portrékat, plaketteket, állatszobrokat, síremlékeket mintázott. A bpi Piar. Gimn. és rendház Váci utcai épületében Maywald József, Pintér Elek, Trautwein János piar. tanárok bronz fejszobra. A piar. kpna folyosóján Szt Imre szobra (1930; 1953: áthelyezve a Piar. Gimn. Mikszáth Kálmán téri épületébe). A bpi klinikák számára több prof. (Árkövy József, Bársony János, Kéthly Károly, Kenyeres Balázs, Laufenauer Károly, Moravcsik Ernő) mellszobrát, az MTA számára 1928: gr. Vigyázó Ferenc szobrát készítette el. 1930: a Pázmány Péter Tudegy. dísztermébe Lósy Imre és Lippay György pp mellszobrát készítette el (1945 után eltávolítva). Gr. Batthyány Elemér szobrát 1942: Alagon állították fel. 1950-től a Mezőgazd. Múz-ban restaurátor. Bpi köztéri szobrai: Pethe Ferenc (1971), Nagyváthy János (1977). Pr. L.

Medvey Lajos: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez. Bp., 1939. – Barla-Szabó László: A Vastagh művészcsalád. Bp., 2004.