Magyar Katolikus Lexikon > V > Vankovits


Vankovits Tivadar Péter Piar (Kisugróc, Bars vm., 1721. jan. 27.–Privigye, 1796. ápr. 6.): tanár. – 1740. X. 23. lépett a rendbe, 1742. X. 8: szerz. fog. tett, Privigyén 1743–44: Rózsahegyen próbaéves tanár, 1745–46: Pesten fil. tanult és elöljáró, 1747: Nyitrán teol. tanult. 1749. IV. 20: pappá szent. 1747: Nyitrán, 1753: Privigyén a noviciatusban, 1755: Pesten a gimn. ig-ja. 1757–66. és 1773–77: Nyitrán teol. tanár s a nemesi konviktus régense, a gr. Károlyi- és a gr. Erdődy-családnál nevelő is. 1767–69: Szentgyörgyön (Pozsony vm.) házfőn., 1777–78: Pesten, 1776–82: Privigyén újoncmester; 1778–79: rektor, 1783: társ tart.főn. 1784–96: spirituális. – M: Selectae Positiones universae philosophiae ex illustribus veterum recentiorumque philosophorum desumptae. Budae, 1746.  88

Szinnyei XIV:841. – Koltai 1998:404.