Valovics István (Barót, Háromszék vm., 1911. aug. 4.–Brassó, 1994. máj. után?): plébános. – Bábolnapusztán elemista, ahová szülei 1916 nyarán az oláh betörés elől menekültek. 1921: visszaköltöztek Fogarasra, ahol 1924-ig a m. ref. polg. isk., megszüntetése után a fogarasi Negru líceum, 1927–31: a gyulafehérvári gimn. tanulója, 1931: éretts. A teol-t Gyulafehérvárt végezte, 1936. IV. 11: pappá szent. Csíkszentgyörgyön, Lemhényben, Gyergyócsomafalván, Csíkszentdomokoson, Petrozsényben kp., 1940: Tordatúron plnos. 1944. VIII. 23: amikor Ro. a ném. szöv-ből átpártolt a szovjethez, D-Erdély m. értelmiségét megbízhatatlanként internálták. Az 1–4. nap se enni, se inni nem kaptak. 2 heti meghurcolás után IX. 4: magukra hagyták őket. A harcok és menekülés miatt ~ 1945. IV: került vissza Erdélybe. Az 1950-es években zaklatták. Verespataki lelkészként a g.k. hívek gondozása miatt 1967: egy évig megvonták működési engedélyét. 1968: Bordos, 1976: Szentágota, 1984: Nyárádköszvényes, Verespatak plnosa. Nyugdíjasként 1991: Kudzsiron élt, 1994: a brassói nyugdíjas papok otthonának lakója, Kudzsir pléb-ján kiegítő. 88

Cat. AJ 1940:76. – Gyulafehérvári egyhm. névtára 1992:43. – Hetényi Varga II:507. – Jakab 1998:105. (*Fogaras; †Kudzsír)