Magyar Katolikus Lexikon > V > Valentinianus, III.


Valentinianus, III., Flavius Augustus (419.–Róma, 455. márc. 16.): nyugatrómai császár (ur. 425–55) Szt. I. Celesztin, Szt III. Sixtus és Nagy Szt Leó  pápák idejében. III. Constantius és Galla Placidia fia. Placidia a fiával Johannes trónkövetelő elől Konstantinápolyba menekült, ahonnan 423: Honorius halála után hadsereggel tért vissza, Johannes bukása után 425: ~ lett a császár. Székhelye Ravenna, anyja kormányzott, támaszai: Bonifacius és Aetius hadvezérek. Az utóbbi megvédte a bukás szélén álló birod-at a lázongó katonák, a Ny-i gótok és vandálok ellen, de már 427: összetűzött Bonifaciusszal, kit az udvar támogatott, hogy ellensúlyozza Aetius hatalmát. Bonifacius bukásával Aetius mint teljes hatalmú miniszter és fővezér sikeresen harcolt a germánokkal, főképp a frankokkal és a gótokkal. A Numidiában letelepülő vandálokkal egyezkedni próbált, kiknek a gótokkal történt későbbi összetűzése okozta, hogy Geiserich, a vandálok kir-a szövetségre lépett Attilával. Ez betört a Ny-róm. birod-ba, melyet a vandálok a tenger felől 439–40: pusztítottak. Placidia 450: meghalt. 451: Attila megtámadta Galliát, s bár Catalaunumnál Aetius elleni csatája eldöntetlen volt, betört Italiába. ~ Rómába menekült, s követséget küldött Attila elé, melyet Nagy Szt Leó p. vezetett. Róma megmenekült, de ~ ellentétbe került, főként a nemességgel. 454: megölette Aetiust, amiért Petronius Maximus megölte ~t, s cs-rá kiáltatta ki magát. – 428, 435: rendeletet adott ki az eretnekek, főként a →nesztoriánusok ellen. 445: a →manicheusokat nyilvánította az állam ellenségeivé, kiűzte Rómából, megfosztotta polg. jogaiktól őket. 451: volt a →kalkedoni zsinat. Halálbüntetéssel és vagyonelkobzással büntette azokat, akik megnyitották a bezárt pogány tp-okat v. áldozatot mutattak be. Megerősítette az egyh. kiváltságait. Felszólította II. Theodosiust, hogy járjon el →Eutükhész ellen. – Utóda: Petronius Maximus.

EC XII:975. – Pecz I/2:1127. **