🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > valentiniánusok
következő 🡲

valentiniánusok: a gnosztikus tévtanító, →Valentinosz követői. – Három réteget különböztettek meg az ószövetségi könyvekben: az elsőbe sorolták azokat a szövegrészleteket, melyeket valóban Isten sugalmazott; a másodikba azokat, melyeket Mózes a nép „keményszívűsége” miatt írt; a harmadikba  azokat a részleteket, melyek a „vének” hagyományát jelentették. E harmadik réteg szövegeinek semmi tekintélyt nem tulajdonítottak. Az apostolokat becsülték, sőt rajtuk keresztül magára Jézusra vezették vissza a valentinianus mitológiát, melyet személy szerint Jézus nyilatkoztatott ki titkos hagyományként apostolainak, és ez a titkos hagyomány szájhagyományként terjedt nemzedékról nemzedékre az egyház nyílvános igehirdetésével párhuzamosan. Az igazi tudás azonban nem az Egyh-ban található, hanem a valentiniánusok titkos hagyományában. A valentiniánusok látszatra kisebb mértékben tértek el a nagy egyh. hagyományától, mint a →markioniták, de éppen ezért voltak veszélyesebbek, mert tévtanaikat igen nehéz volt felismerni és kimondatlanul azzal az igénnyel léptek fel, hogy titkos hagyományukat az egyházi igehirdetés fölé rendeljék. V.L.

Vanyó I:59.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.