Magyar Katolikus Lexikon > V > Valens


Valens, Flavius Valentinianus (Cibalé, Pannonia, 328 k.–Hadrianopolis, 378. aug. 9.): Julianus Aposztata utódaként római császár (ur. 364–78) Szt I. Damasus pápa idejében. – Valentinianus testvére. Julianus testőrségében szolgált, de elhagyta, mivel Julianus felszólításának, hogy a ker. vallásról térjen a pogány hitre, nem engedelmeskedett. Testvére 364: uralkodótársává tette, s rábízta K kormányzását. A folytonos háborúk megzavarták uralkodásának békéjét. 365: a perzsák ellen fordult. Országában földrengés pusztított, a gótok betörtek Thraciába. ~ megkeresztelkedett, 367: átkelt a Dunán, s a felkelő Procopiusszal szövetkezett gótok ellen vonult. Az erdők és mocsarak mögött megbújt ellenféllel nem találkozott, s eredménytelenül vonult vissza. 369: leverte a gótokat. 372: asiai útja alatt elvesztette egyetlen fiát, Valentinianust, s ettől fogva 378-ig Syriában maradt, a telet rendesen Antiochiában töltötte. Az ellene szőtt összeesküvések, a kapzsisága miatt gyűlölt Petronius kormányzása miatti elégedetlenség mind ebbe az időszakba esnek. A folytonos háborúkon és a különféle term. csapásokon kívül a ~ arianizmushoz hajlása miatt támadt vallási villongások és a másként gondolkodók ellen hozott szigorú törv-ek is előmozdították a belső nyugtalanságot. 378: a gótok betörése visszaszólította Konstantinápolyba. Az előnyomuló hunok a gótok országát feldúlták, így kb. 200.000 gót engedélyt kért, hogy családjaikkal együtt Moesiában és Thraciában letelepedhessenek. A róm. tisztviselők bírvágya és hűtlensége elkeserítette a gótokat, egy róm. hadsereget levertek, Thraciát elpusztították és az Eu-ba visszatérő ~t 378. VIII. 9: Adrianopolis mellett csatára kényszerítették. A csatában serege teljesen tönkrement; ő maga pedig halálos sebei miatt egy kunyhóba menekült, s ott, miután ezt az ostromló gótok felgyújtották, a lángok martaléka lett. – ~ mérsékelt ariánus volt, amikor be akart avatkozni a vallási vitákba, Nagy Szt Vazul szállt vele szembe. Alkalmanként kivégeztetett ker-eket, s jóllehet eltiltotta a véres áldozatokat, s a pogányok mágikus és babonás cselekményeit, a pogány kultusszal szemben ált. elnéző volt. – Utóda I. Theodosius. **

EC XII:973. – Vanyó IV:214. – Pecz II/2:1125.