Magyar Katolikus Lexikon > V > Várady


Várady Balázs (†Kalocsa?, 1510. szept. 5.): kalocsai kanonok. 1479–1510: töltötte be tisztét, 1502: a kápt. egy irata dr-nak írja. 1479: Handó György érs., 1501–02: Geréb László érs. ált. helynöke. A kápt. kvtárának adományozta az aacheni Zeiner Günther nyomdájában 1472: készült Isidori Junioris Hispalensis Episcopi Ethimologiarum libri numeviginti c. ősnyomtatványt, melybe halála időpontját bejegyezték. T.E.

Winkler 1935:25.

Várady (1881-ig Vrutnyák, 1928-ig Váradi) Géza [Viktor], 1928-tól vitéz (Bezdán, Bács–Bodrog vm., 1860. márc. 7.–Tamási, 1952. ápr. 5.): tábori vezéresperes, c. apát, pápai prelátus – Középisk. részben Baján, részben Pécsett végezte, uitt kispap. A pécsi egyházm. 1883: pappá szent., 1884: katonai kp., 12 évet töltött Bosznia helyőrségeiben. Onnan Temesvárra majd Bpre, Nagyszebenbe, azután ismét Bpre vezényelték. 1900: a szebeni ker. katonai plnosa, 1906: visegrádi c. apát, 1911: bpi katonai plnos, 1914 (v. 1918?): p-i prel., 1929: tábori vezéresperes (tábori ppi ranggal). 1942: Bp-Kamaraerdőn élt. – Írásai: Alkotmány (1913: 228. sz. – 1914: 117. sz. Boszniai útirajzok), M. Helikon (1921) – M: Novibazár. Szandzsák–Plevlie. Rajzok, elbeszélések és útleirások. Törökország novibazári szandzsákjából az okkupációtól az annexióig terjedő időből. Laky Imrével. Bp., 1912. – Emlékeim Boszniából. Úti élmények, rajzok. Uo., 1914. – Feljegyzések a világháború vérzivataros napjaiból. 1914–18. Uo., 1925. – A m. katona útmutatója. Hasznos tudnivalók csendőrök, rendőrök, leventék számára. Uo., 1933, (Ua. 2. kiad. [1934.] – A közös hadseregtől a nemzeti hadseregig. Egy tábori pap visszaemlékezései. Uo., 1933. – Lobogó lángok. (Hol? mikor?)  88

Századunk névvált. 1895:240. – A 10 é. Vitézi rend 1921–1931. 1931:365. – Vitézek albuma. 1939:389., 605 (Arck.) – Ker. m. közél. alm. 1940. II:1148. (1921: a Magyar Helicon főszerk-je!) – Schem. Q-E. 1943. – Cat. Q–E. 1948:34. – Diós 1999:233. (6031)– Gulyás–Viczián XXXI: (kz-ban)

Várady Gyula, sziliczei (*Sőreg, Pest, Pilis és Solt vm., 1862. aug. 24.): lelkész, tanítóképzői tanár. – Apja Károlyi György gr. uradalmi tisztje. Házitanítótól, majd az egri líc-ban tanult, 1878: papnöv., 1885: pappá szent., Sarudon kp., 1887: Tiszapalkonyán lelkészh.,  Szenterzsébeten, Bessenyőn, Kunszentmártonban és  Apátfalván kp., 1890: az egri tanítóképző int. term.tan és mennyiségtan tanára. – Cikkei: Eger (1881–85), M. Állam (1882. XII. 10: pályanyertes költem., 1884. V. 31. költem.), Adatok az egri egyhm. történelméhez. 1–2. köt. (Eger, 1886–1889: Szent-Erzsébet közs. és egyh. monographiája)  Majdnem minden cikkét álneveken közölte. Talán az ő cikke: M. Balneologiai Ért. (1910: A hazai fürdőhelyek élelmezéséről) – M: Egertől Wörishofenig és vissza. Útirajzok, kül. tek. Wörishofenre és a Kneipp-gyógymódra. Eger, 1893.  88

Koncz 1892:243. – Szinnyei. XIV:862. (a Schem-ban utóljára 1897: található) – Benkóczy 1928:208. (semmi új) – Puskás 1979:190.

Várady Imre (Nagybecskerek, Torontál vm., 1892. júl. 3.–Róma, 1974. aug. 24.): nyelvész, egyetemi tanár. – V. L. Árpád kalocsai érs. unokaöccse. A nagybecskereki piar. gimn-ban és a bpi egy-en tanult, 1914: m–ném. szakot végzett, 1917: drált és tanári okl-et szerzett. 1914. VIII–1919. III: katonáskodott, mint tartalékos főhadnagy szerelt le. 1919–27: a szombathelyi főreálisk. tanára, 1928. I: a róm. Coll. Hungaricum titkára. 1928–36: a róm. Istituto per l'Europa Orientale m. nyelvtanára. 1934: a bpi egy. A m–ol. irod. és szellemi kapcsolatok tárgykörben mtanárrá képesítette. 1936. VII. 28: a szegedi egy. ny. rk. tanára, 1937. VII. 1: ny. r. tanára, 1930–40: tanszékvez., 1939/40: a bölcs. kar dékánja. 1940. X. 19–1942. IX: a kolozsvári egy. tanszékvez. tanára, 1942. X–1967. XI. 1: nyugdíjazásáig a bolognai egy. ny. r. tanára. Nyugdíjazásától Rómában élt. Bár 1968: megvakult, élete végéig a róm. Katolikus Szemle munk. volt. – 1924–25: olo-i tanulmányútja után a m–ol. irod. és művelődéstört. kapcsolatokkal kezdett foglalkozni. Szombathelyi tanársága idején a Vas vm. Múzeum- és Kultúregyes. főtitkára. 1930: az Arcadia Romana irod. társ., 1938–39(?): a szegedi Dugonics Társ. elnöke. 1944: a Bolognai Tud. Akad. r. tagja, 1947–57: a Nyelv- és Tört-tud. o. titkára; 1968: a clevelandi Árpád Akad. tud. főo-ának tagja, a Rómában újjáalakított Korvin Mátyás Társ. alelnöke volt. – M: A legújabb ol. irod. Szombathely, 1925. – Grammatica della lingua ungherese. Roma, 1930. (és Firenze, 1949). – Az ol. irod. kis tükre. Bp., 1931. – L'Ungheria nella letteratura italiana. Roma, 1932. – La letteratura italiana e la sua influenza in Ungheria. Vol. 1–2. Uo., 1933–34. – Alle fonti dell'ungherese. Firenze, 1949. – Grammatica della lingua ungherese. Uo., 1949. – Sztálin a nyelvész v. a csalhatatlan szovjettudomány (=M-ok Útja, Buenos Aires, 1951) – Docenti e scolari ungheresi nell'antico studio bolognese. Bologna, 1951. – Teatro ungherese. Milano, 1956. – Storia della letteratura ungherese (=Storia delle letterature moderne d'Europa e d'America. Milano, 1960) – I drammi storici di László Németh. Bologna, 1960. – M. irodtört. írás és kritika a népidemokráciában. Róma, 1965. T.E.

Ker. m. közél. alm. II:1148. – Mérő 1966:147. Arck. – Miscelianea di studi dedicati a Emerico Várady. Bologna, 1966. – Szegedi egy. alm. 1971:114. – Kat. Szle 1974:235. (Újhelyi Ágnes) – Nemzetőr 1974. X. 5. Arck. – MÉL III:817. – Somogyi 1982:382.

Várady István, OFMConv (†Saraj, Bosznia, 1336. ápr. 23.): vértanú. A bosnyákok vallási féltékenységből Szarajevóban máglyán elégették. ~ volt az első m. ferences, aki Boszniában vt. lett.

Mo. minorita-r. névt. 1882:99.

Várady József (Dicske, Bars vm., 1770. márc. 12.–Szombathely, 1858. jan. 16.): választott püspök. – A teol-t Pozsonyban és Szombathelyen végezte, 1793. III  30: pappá szent., VI–XI: Kemeneshőgyészen adm., 1793. XI: Kőszegen kp., 1797–1808: a Kelcz–Adélffy árvaház gondnoka. 1808. I: Kőszeg plnosa, 1813–21: esp., 1821. XI: szombathelyi knk., 1825–28: a szombathelyi hittud. főisk. rektora. 1826: nagyprép., 1828. IX. 21: szekszárdi apát. 1844. VIII. 16: ansariai vál. pp. – A kőszegi árvaház szervezését mintának tekintették kortársai, 1812: Vas vm. táblabírájává vál. – Utóda az ansariai c-en 1860: Liptay András. T.E.–**

LBE:9. – Géfin II:524; III:411.

Várady Lajos (Nádudvar, Hajdú vm., 1911. ápr. 27. – Győr, 1999. jan. 29.): református tanár, festő és szobrász. – Bpen és Kisújszálláson végezte. 1927: gimnazistaként Szőnyi István (1894–1960) magántanítványa. 1931–: az Orsz. Képzőműv. Főisk. Réti István (1872–1945) tanítványa. 1935: a római Coll. Hung. ösztöndíjasa, 1936: rajztanári okl. szerzett. 1936. IX. 1–: a nagykőrösi Arany János ref. gimn., 1938–50: a mezőtúri ref. gimn. tanára. 1949: a Pázmány Péter Tud.egy. ábrázoló geometria tanári okl. szerzett. 1950: Szőnyben telepedett le, ezután nyugdíjazásáig a győri Jedlik Ányos Gépipari Technikum és óraadóként a Révai és a Kazinczy Gimn., a győri Zeneműv. Szakközépisk. a Pattantyús-Ábrahám Géza Ipari Szakközépisk. és a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főisk. tanára. Plakettei Szt Lászlóról, Lorántffy Zsuzsannáról (1600k.–1660), Kölcsey Ferencről (1790–1838), a népi írók jeleseiről; domborműve áll br. →Apor Vilmos vértanú pp. mártíromsága helyszínén (1991). Köztéri szobrai Bpen: Szentmihályiné Szabó Mária; Magyar paraszt, Győrött: Kölcsey Ferenc; Pattantyús-Ábrahám Géza; dr. felpéczi Petz Lajos; Ráth Károly; Nádudvaron: Magyar paraszt. Önálló kiállításai: Nagykőrösön, Mezőtúron, Nádudvaron és Győrött. emléktáblái: Kossuth Lajos (1939: Mezőtúr), Centenáriumi emlékmű (1948: Győr), Szegedi Kis István (1980: Mezőtúr, Szakiskola), mellszobrai Pattantyús-Ábrahám Géza (1986: Győr, Szakközépisk.), Ráth Károly (1986: Győr, Városszépítő Egyesület), Petz Lajos (1989: Győr, Szakisk.).  88

Jámbor 1942: 221. (1936–40 kötetekben nincs)– Ki kicsoda Győrben? Győr, 1997: 132. – Győri életr. lex. Győr, 2003: 349. Arck.

Várady Lipót Árpád (Temesvár, Temes vm., 1865. jún. 18.–Kalocsa, 1923. febr. 18.): érsek. – A gimn-ot Temesvárt, a teol-t Bpen végezte. 1886: Bécsben az Augustineumban tanult tovább. 1888. VIII. 16: pappá szent. Temesvárott a szem. pref-a és teol. tanára. 1890: teol. dr. IX. 15: ppi szertartó. 1891: titkár, 1895: p. kamarás, 1897. I. 7: a VKM osztálytanácsosa. 1898: cikádori apát, 1899. X. 2: csanádi knk., 1902: szebenikói vál. pp. 1911. III. 9: győri mpp. VI. 18: szent. 1914. V. 4: kalocsai érs. VI. 23: fölesküdött a kir-nak, a főegyhm. kormányzását VI. 29: vette át. – 1891: a SZIT tud. o-ának, 1915: a SZIA alapító tagja. – Szeremlén, Bogyiszlón, Prónayfalván, Keserűteleken, Oromhegyesen, Újpalánkán új pléb-át alapított, megszervezte Baján a Szt Anna és a baja–kiscsávolyi, Kalocsán a Szt Szív pléb-t, elősegítette Kalocsa törvényhatóságú várossá alakítását. 1922: a pécsi Angster céggel 50 változatúra építtette át a szegyh. orgonáját, mely ekkor 3560 sípot kapott. Sokat foglalkozott a Bukovinában, ill. az emigrációban élő m-okkal. Bejárta Bukovinát, kikötői lelkészséget szervezett Fiuméban és Hamburgban. Részt vett a budai Oszlop u. koll. és gimn., s a Kat. Háziasszonyok Orsz. Szövetségének megalapításában, a háborús rokkantak elhelyezésére fölépíttette a Rokkanttelepet, 1923. II. 15: értesítette XI. Pius, hogy az egyh. elcsatolt részét ap. adm-ra bízta; ezt pár nappal élte túl. Ált. örökösévé az egyhm-t tette. Szoc. kérdésekkel foglalkozó cikkei 1887-től jelentek meg. – Fm: A kongrua ügyéről. Bp., 1887. – Lelki gyógytár azok számára, kik örökké akarnak élni. Írta E. Müller. Ford. Uo., 1889. (Népiratkák 100.) – Igazság-, vallás- és közoktatásügyi min. rendelet a végrendelet nélkül elhalt alsóbb rendű kat. papok hagyatéka tárgyában. Uo., 1904. – Jegyzetek Timon Ákos „Magyar alkotmány- és jogtörténeté”-hez. Uo., 1904. – A népmissiók jelentőségéről és terjesztésük módjáról. Temesvár, 1905. – Bevezető a nők lelkigyakorlatához. Bp., 1906. – A párbér kérdésről. Uo., 1908. – A kivándorlásról. Uo., 1910. – A kongrua-ügy. Uo., é.n. – Oltárisztség a hitnek és szeretetnek a titka. Győr, 1912. – Beszéd, amelyet a jáki kpna ünnepélyes megnyitásakor...  mondott. Uo., 1915. – Betrachtung über die Geheimnisse d. schmerzaften Rosenkranzes. Kalocsa, 1916. – Buzdítás a lelki erő megőrzésére a háború idején. Uo., 1916. – A dicsőséges szt olvasó titkainak magy-a. Uo., 1916. – Az örvendetes szt olvasó titkainak magy-a. Uo., 1916. – A fájdalmas szt olvasó titkainak magy-a. Uo., 1917. – Szociális irányelvek. Bp., 1923. (Kat. kultúrkvtár 5.) – Lonovics József római küldetése. Uo., 1924. – Utóda a szebenikói c-en 1911: Jászay Géza, Győrött 1914. XII. 6: Fetser Antal, Kalocsán 1923. XII. 10: Zichy Gyula gr. 88

Schem. Csan. 1902:259; 1910:236. – Pallas XVI:647; XVIII:762. – Egyh. Közl. 1908:12. sz. Arck. – Vasárnapi Újs. 1911:13. sz. Arck. – Szinnyei XIV:854. – Schem. Jaur. 1928:LIX; 1968:67. – Winkler 1926:51. (†febr. 19.) – MÉL II:955. – Schem. Col. 1975:30.