Magyar Katolikus Lexikon > U > ujjongás


ujjongás (lat. exsultatio): kitörő →öröm, az örvendezés hangos megnyilvánulása. – A Szentírásban a békés élet kísérője, kiváltó oka a fiatal erő (Péld 20,29), rég várt gyermek születése (Lk 1,14; vö. 1,41.47), szabadulás (Jud 16,9; Zsolt 31,7), hosszú élet (Sir 30,23), lakoma (Zsolt 41,5), menyegző (44,16), Isten imádása (99,2), aratás (125,2), s leginkább a Törvény (118,111) és az üdvösség (Iz 4,2; 48.20; Zsolt 131,16;. ApCsel 2,46). **