Magyar Katolikus Lexikon > U > Uza


Uza, Uzza (héb. ‘[Isten v. Jahve] erő’): személynév. – 1. Abinadab fia, aki a szekeret kísérte, melyen a →ládát Kirjat-Jearimból átvitték Jeruzsálembe; kinyújtotta kezét az Isten ládája felé, ezért meg kellett halnia (2Sám 6,3–8). 1Sám 7,1: itt Abinadab fiaként Eleazár szerepe1; ~nak vele való azonosítása annál kérdésesebb, mivel lehetséges, hogy ~ fiktív személy volt, akinek sorsa a láda szentségét szemléltette, s akinek a neve is utalt arra, hogy a láda az Isten hajléka volt (vö. Zsolt 132,8: „Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája”). Minthogy a tört. a Perec-Uza topográfiai név etiológiai értelmezésébe torkollik, lehetséges, hogy ez az elnevezés volt a magja, belőle kiindulva keletkezett. – 2. 2Kir 20,18.26: az ~ kertje elnevezés elemeként az ~ Júda kir-a, →Uzija nevének lehet a rövidítése. – 3. Lévi családfájának egyik tagja →Merári ágán (1Krón 6,14). – 4. Benjamin törzsében az egyik nemzetség ill. család őse →Gebában (8,7). – 5. A fogság utáni időben a tp-szolgák egyik csoportját Uzza fiai alkották (Ezd 2,49; Neh 7,51). – A név az ÓSz-en kívül más forrásokból is kimutatható (a nabateusok istennőként tisztelték Uzzát). R.É.

BL:1887.