Magyar Katolikus Lexikon > U > újév napja


újév napja, jan. 1.: 1. A polgári →év kezdő napja (→évkezdet, →advent). – A babilóniaiak Bábel istenének, Marduknak a káosz fölött aratott győzelmeként ünnepelték az →új év ünnepét, mely az istenség trónfoglalására és a köv. évre esedékes új rend bevezetésére emlékeztette őket. Az ókori róm-iak az évkezdetet →Janusnak, a kezdet és vég istenének szentelték, akinek Kr. e. 753 óta főünnepe volt jan. 1. A polg. év kezdetévé Julius Caesar tette (→julián naptár). – Hazánkban az egész középkoron át az év kezdetét karácsonytól (XII. 25.) számították. A jan. l-jei évkezdet a →Gergely-naptár (1582) óta vált ált-sá, XI. Ince p. 1691: véglegesítette. Az →egyházi év advent első napjával kezdődik. – 2. A lit-ban ~ →karácsony nyolcada, népies nevén: →kiskarácsony, A →gallikán liturgiában 576-: Circumcisio Domini (Krisztus körülmetélése), →Jézus nevének ünnepe. – A II. Vat. Zsin. után →Mária istenanyaságának ünnepe. – 3. A m. néphagyomány gazdag ~i köszöntökben. A változó évkezdet következtében az évkezdő szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március elejéig. A változó évkezdetre utal az újév kiskarácsony elnevezése is. A ~hez füződő szokások java része a gazd. élet, a háztartás, a család és az egyén szerencséjét kívánta megalapozni. –Mint jeles naphoz, ~ napjához időjárásjóslás társult. A bukovinai m-ok szerint, „ha ~ napján szép napfényes üdő van, az jó esztendőt jelent”; a vajdasági m-ok szerint ~ napján, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő. Kopácson azt tartják, ha süt a nap, sok hal kerül a hálóba. Szerémségben mondják, ha olvadni kezd, sok bor terem. – A moldvai magyarok ~ reggelén fölkeresik a házakat, és búzát vagy búzán kívül kukorica, napraforgó, rozs, zab, árpa magvát szórják szét, miközben jókívánságokat mondanak: „Adjon Isten bő bort, bő búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát!”, más szavakkal: „Búzával virágozzék kentek házik, s mindörökké virágozzék!” A házigazdától bort, pálinkát, kalácsot, esetleg pénzt kapnak. ~ napján szokás a gyümölcsfákat megrázni, hogy bőven teremjenek. Szokás volt e napon korán reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. Aki hajnalban elsőként merít a kútról, úgy vélték, aranyos vizet merít, mely szerencsét hoz. Ebből a vízből a családtagokat is megitatták. Sarkadkeresztúron úgy mondták: „Ha ~ napján valaki először visz vizet, az elviszi az »aranyvizet« és abban az évben mindenbe szerencséje lesz”. – A népszokások fontos része kötődött a táplálkozáshoz: megszabott ételek fogyasztása, ill. bizonyos ételek szigorú tiltása. A baromfihús tilalma abból a meggyőződésből fakadt, hogy a baromfi elkaparná, kikaparná a szerencsét, Jászdózsán úgy mondják: kirepülne a szerencse. Disznóhúst kell enni, mert a disznó előretúrja a szerencsét, ill. szemes terményeket (lencse, rizs, köles), mert a sok apró mag pénzbőséget jelent a köv. esztendőben. A Tápió menti falvakban rétest is sütöttek, hogy ezzel „nyújtsák a gazdaságot”.  – ~ napja alkalmas idő a férjjóslásra: bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén amilyen keresztnevű férfit látnak először, olyan nevű lesz a férjük. Jászdózsán tükröt tettek a fejük alá, hogy megálmodják a jővendöbelijüket. – Az újévi búzahintés a →székelyek népszokása ~ napján. Gyergyóalfaluban a búzahintők verselése: „Ez az újesztendő bőségben forogjon, Istennek áldása házukra szálljon, Bánat a szívükbe sohase forduljon, Magikat az Isten sok jóval megáldja, Égi harmatjávaI szépen virágozza! Jézus Neve dicsértessék!” **

Bálint KHP:130. – Székely 1995:120.