Magyar Katolikus Lexikon > T > tutaj


tutaj: valószínűleg a legősibb vízi jármű.  – 1. nádkéve~. A mezőségi tavak halásza 3 nádkévét köt össze, s rajta állva hosszú csáklyával v. gorzsával tolja előre. A csölle a Kis-Alföldön nádkévét, de hajócskát is jelent, vsz. hogy valaha itt is használtak nádkéve~. – 2. szálfa~. A nagy fatörzseket ősi módon gúzzsal kötik össze, s vízen úsztatva szállítják lefelé. Az ilyen úsztatott fának ~, láb, lábó, szály, talpas, duláb a neve. A szálfákat szorosan egymás mellé kötik és több csoportban egymás után akasztják, így úsztatják őket víz mentében. Az első és utolsó csoporton a tutajos hosszú evezővel kormányozza. A ~ra gyakran terhet is raknak, a Felső-Tisza vidékéről az Alföldre a gyümölcsöt lábón hordták 1940 k. is. **

MN II:208.