Magyar Katolikus Lexikon > T > tudatlanság


tudatlanság (lat. ignorantia): a szükséges →ismeret hiánya. – Az egyházjogban olyan ismeret hiánya, amelynek meg kellene lennie. A szoros értelemben vett ~ tartós ismerethiány, a pillanatnyi ~ esetén figyelmetlenségről (inadvertentia) szokás beszélni. – 1. Fajtái: a) tárgya szerint vonatkozhat jogra v. a tényekre; b) foka szerint lehet legyőzhetetlen (invincibilis), ha semmilyen erkölcsileg lehetséges igyekezettel el nem kerülhető, v. legyőzhető (vincibilis), ha a megismerés szokásos eszközeinek használatával elhárítható. – 2. Erkölcsi értékelése. a) vétlen (inculpabilis) a legyőzhetetlen ~ mindig; a legyőzhető csak akkor, ha a személy még homályosan sem ébred rá, hogy köteles az illető ismeretet megszerezni. b) vétkes (culpabilis), ha a személy azért kerül a törv. áthágásának veszélyébe, mert nem fordította a köteles igyekezetet az adott ismeret (pl. a törv-ről) megszerzésére. E vétkes ~ egyszerű (simplex), ha jelentkezett ugyan némi törekvés az ismeretszerzésre, de ez elégtelen volt. Vaskos v. hanyag (crassa vel supina), ha az ismeretszerzésre való igyekezet vétkes hanyagságból teljesen v. szinte teljesen hiányzott (pl. egy pap olvasatlanul kidobja az egyhm. körlevelet, mert nem érdeklik az abban foglalt rendelkezések). Végül szándékos (affectata), ha azért nem szerezte meg valaki a szükséges ismereteket, nehogy ez a törv. áthágásában meggátolja. – 3. Hatása. A róm. jogból származó ősi kánonjogi elv szerint általában a tény nem tudása mentesít, a jog nem tudása nem mentesít a kötelezettség alól. A jogra vonatkozó ~nak (és tévedésnek) a CIC néhol mégis komoly jelentőséget tulajdonít, mert az egyh. törv-ek a lelkiismeretet különösen is érintik, hisz isteni v. legalábbis egyh. parancsok kifejezői. A külső és a belső (lelkiismereti) fórum összeütközésének elkerülése érdekében a törvényhozó azt az alapelvet érvényesíti, hogy a törv. vétlen nem tudása megszünteti, vétkes nem tudása pedig a vétkességtől függően mérsékli az áthágás büntetőjogi beszámíthatóságát (vö. 1323.k. 2, 1324.k. 1.§ 9, 1325.k.). – A törv-nyel, a büntetéssel, a saját tettünkkel v. más közismert tettével kapcsolatos ~ot v. tévedést külön bizonyítani kell, mert a jogvélelem (vö. 1584.k.) amellett szól, hogy ezek ismertek. Mások nem közismert tetteivel kapcsolatban a nem tudás mellett szól a jogvélelem (15.k. 2.§). A cselekmény közismert (notorius) lehet ténylegesen, ha az adott közösség körében közismert, v. jogilag, ha pl. jogerős ítéletben nyert megállapítást. – A jogcselekményt érvénytelenítő v. a személyt jogképtelenné tevő törv-ek (10.k.) nem tudása v. a velük kapcsolatos tévedés nem akadályozza ezek hatását, kivéve ha kifejezett rendelkezés mondja ki ennek ellenkezőjét (15.k. 1.§). Így pl. ha egy kat. nem tud is egy ténylegesen fennálló érvénytelenítő házassági akadály meglétéről v. akadály jellegéről, s így köt házasságot, a házasság azért még semmis. – 4. A ~ a házasságkötést érvénytelenítő értelmi hiányosság. Aki házasságot köt, annak legalább lényegében tudnia kell, hogy mihez adja a beleegyezését. Aki még azt sem tudja, hogy a házasság a férfi és a nő közti tartós közösség, amely arra irányul, hogy valamilyen szexuális együttműködéssel gyermeket nemzzenek, annak ~ miatt érvénytelen a házassága (1096.k. 1.§). Ezt a ~ot természetesen bizonyítani kell a bíróság előtt. Ezeknek az alapvető ismereteknek a hiányát ugyanis a jog a serdülőkor elérése után már nem feltételezi automatikusan (1096.k. 2.§). Tekintettel a serdülők szexuális felvilágosultságára, a gyakorlatban nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki úgy érje el az érvényes házasságkötéshez a Codexben előírt kort – fiúk esetében a 16., lányok esetében a 14. életévet (1083.k. 1.§) –, hogy ne tudná a házasságról ezeket a legelemibb dolgokat. Természetesen a nagyon fiatal házasulók – ismereteiktől függetlenül – lehetnek pszichésen is éretlenek a házasságra. Sz.Sz.A.

Erdő 1991:73, 112, 438.