Magyar Katolikus Lexikon > T > transzcendentalia


transzcendentalia (a lat. transcendentalis, ‘meghaladó’ szóból): skolasztikus műszó, a létező kategoriális tulajdonságait meghaladó alaptulajdonságok jelölélésére, melyek az egy (unum), az igaz (verum) és (bonum). – Ezek nem utólag járulnak a létezőhöz, hanem annak megfelelők, azzal „felcserélhetők” (ens et unum/verum/bonum convertuntur), mint annak lényege és létének, megismerésének alapfeltétele. – Az unum, verum, bonum-ot főleg Aquinói Szt Tamás elemezte a QD de veritate-ban. A későbbi skolasztika ide számította a →szépet, a pulchrumot is mint az előző három összességét. →transzcendentális módszer R.Z.

Oeing-Hanhoff, Ludwig von: Ens et unum convertuntur. Giessen, 1953.