Magyar Katolikus Lexikon > T > tragant


tragant (lat. Astragalus tragacantha): a pillangósvirágúak (Papilionaceae) családjába tartozó csüdfű (Astragalus) nemzetség egyik faja, pirosvirágú, gyantát kiválasztó, illatos növény. – Gyantáját újabban a cukrászat is használja, az antik szerzők elsősorban orvosi hasznáról írtak (Theophrasztosz: Hist. plant. 9,5; Plinius: Hist. nat. 13,21,36; Dioszkoridész III:20.; állatorvosi hasznáról: Vegetius: De arte veterinaria I:32.). – Gyógyszerészeti receptekben legkorábban Scribonius Largusnál (Compositiones, 78, 108) Kr. u. 48 k. fordul elő. Pelagonius Ars Veterinaria c. művében gyakran említi mint fájdalomcsillapítót és kenőcs-alapanyagot. Hasonló értelemben, de vsz. az ugyanilyen tulajdonságú Astragalus verusra vonatkoznak Aulus Cornelius Celsus róm. orvos megállapításai. – Az ÓSz-ben a Ter 37,25 és 43,11 említi. József testvérei hazájuk legjelesebb termései között vitték Egyiptomba a ~ot is öccsüknek ajándékba. Hasonló tulajdonságú egy másik ~faj is, az Astragalus sumifer, mely Perzsiában és Szíriában honos, de előfordul az egykori Palesztinában is. Ált. a ~növények mézgájukat nyáron adják, amikor a kéreg fölreped. A váladék megkeményedve, cseppek formájában hullik le. Bővebb ~termést érnek el akkor, ha a kérget függőlegesen fölhasítják. Ekkor a kb. 2 hét alatt megkeményedő ~gyanta faforgácsra emlékeztető darabokban hullik le. S.J.

Haynald 1879:9.