Magyar Katolikus Lexikon > T > trón


trón, trónus: magas, egyenes támlájú, karfával ellátott, egyenes lábú szék; drágakövekkel díszítik, textíliával burkolják, ülőpárnája van; az uralkodó megkülönböztetett helye. A →koronázás szertartásának külön mozzanata az →intronizáció, a ‘trónra ültetés’. – 1. A ~ legrégibb és legegyszerűbb típusa négyzet alakú (esetleg vékonyan kipárnázott) ülőlappal ellátott, négylábú, állványszerű szék, melynek többnyire támlája is volt; lábait gyakran szarvasmarha v. oroszlán lábához hasonlóan képezték ki. Műv. kivitelben Asszíriából és Szíria É-i részéből maradt fenn ez a típus a Kr. e. 1. évezredből: a faragott és fenyőtoboz alakban végződő 4 lábat csigavonallal díszített harántlécek kötötték össze, és az ülőlap sarkainál elöl és hátul bikafej emelkedett ki. – 2. Az egyiptomi istenek és kir-ok ~ja hátlappal ellátott szék volt, a ládaszerűen kiképezett ülőke alacsony, egyenes háttámlával. Ebből az alacsony támlából, melyhez hasonló a régi mezopotámiai ábrázolásokon is látható, fejlődött ki a vállmagasságig érő támla; ez függőlegesen csatlakozott az ülőlaphoz v. egy kissé hátradőlt, v. mint Egyiptomban az újbirod. korában, e 2 lehetőség kombinációjaként a hátradőlő támlát függőlegesen elhelyezett dúc tartotta. A támla felül egy kifelé hajló, vízszintes hengerben végződött. Olykor felcsapható ülőlappal, keresztlábakkal is készült ez a fajta ~szék. – 3. A ~ 3. típusa abban különbözik a 2-tól, hogy karfája volt, melyet Egyiptomban az újbirod. korában szárnyas védőszellemek v. állatok díszítettek. A szír–föníciai térségben ez a díszítőelem összeolvadt az állatlábszerűen kiképzett széklábakkal, és létrejöttek a szárnyas szfinxek, melyek a ~széket tartották, ugyanakkor azonban oldalt le is határolták. – 4. A Szentírásban: →Isten trónja, →Salamon trónusa. – Az ÚSz átvette és új tartalommal töltötte meg a ~ jelképépet: Újraeljövetelekor Jézus, az Emberfia dicsőséges ~jára ül, hogy ítéljen Izr. 12 törzse és a népek fölött (Mt 19,28; 25,31). Lk 1,32: Dávid ~ja a messiási kirság, mely a 2Sám 7,11–16 értelmében megilleti Jézust, az Isten Bárányát (Jel 22,1.3;. 3,21; 7,17). A →kegyelem trónusa a Szentháromsággal való találkozás helye a főpapi áldozat által (Zsid 4,16; 8,1). – 5. püspöki ~: →katedra. A pp. beiktatási szert-ának egyik mozzanata a ~ra ültetés. – 6. Ikgr. A 4. sz-tól ábrázolták a ~on ülő Krisztust (Róma, S. Pudenziana, apszismozaik, 400 k.). E képtípus a K-i és a Ny-i egyh-ban egyaránt elterjedt. Az 5. sz-tól Máriát is ábrázolták ~on; az ő ~ja bizonyos képtípusok középpontja (→Sacra Conversazione, →Mária megkoronázása). **–R.É.

KL IV:401. – Sachs 1980:34. – BL:1858.