Magyar Katolikus Lexikon > T > torlás


torlás: pogány szolgaáldozat. – A keresztség fölvétele után a halotti áldozatot az elhunyt lelkiüdvéért való szolgaszabadítás váltotta föl. Egyidejűleg, a 10–11. sz: ált. lett a dusnoknak is nevezett  →szabados „torlók” eladományozása a halottért imádkozó Egyh. javára. A torlóknak – akik a szabadok alsó rétegét alkották, átmenetet a szolgák és a szabadok között – megszabták az Egyh. iránt tartozó mérsékeltebb kötelezettségeket. A társad. emelkedésüket a kir. és várjószágok vezetésében megszerezhető tisztség ill. az egyh. pálya jelentette, mivel a pappá szentelt szolgaivadékok teljesen szabadok lettek, s családjaikat is kiemelték a szolgasorból. 88

Békefi Remig: A rabszolgaság Mo-on az Árpádok alatt. Bp., 1901. (Ért-ek a tört. tud. köréből) – Hóman–Szekfű I:218.