Magyar Katolikus Lexikon > T > toporci Madonna


toporci Madonna: 1. 1340/60: a szepességi →faszobrászat alkotása. Tipikus gótikus „S” vonalát jobbra hajtott feje és balra ívelő lába hangsúlyozza. Bő palástja a dereka alatt enyhébb öblöket, rnajd háromszögű gyűrődéseket vet, kétoldalt laposan, simán aláhulló redővonulatokat képez; bokáig érő ingbe öltözött gyermekét magasan, bal melle előtt tartja. Szép arcáról fiatalos báj, könnyed, leányos derű sugárzik, törzse zömök. E sajátos kettősség: az arc derűs ifjúsága és a test vaskosabb tömege határozza meg a szobor karakterét. Stílusának fr. forrásait illetően és a Fro-tól a Szepességig vezető útvonal irányára vonatkozóan a kutatók véleménye megoszlik. – 2. 1420/30: a magyarországi →lágy stílusú faszobrászat, a →Szép Madonna típus példája. Közvetlen előzménye a dénesfalvi Szt Magdolna. Tőle örökölte érzelmesebb egyéniségét; bár maga másfajta, asszonyosabb típust jelenít meg. Feje törzséhez viszonyítva nagyobb, köntöse szabadabban, festőiebben hullámzó gyűrődéseket és fodrokat vet. A szelíd bájú ~ fején magas, szőlőlevél pártázatú, ékes korona ül; a külf. Szép Madonnák körében ritkább forma ez. Külön említésre érdemes öltözékének világos, fehér-kék-arany színezése, amely alakja körül sajátos ünnepi légkört teremt. Felsőtestét szelíden ráncolódó, derekán övvel körülfogott ruha fedi, törzsére a lágy stílus divatja szerint felöltött bő köpeny borul. Arca enyhén megnyújtott ovális formát ölt, s ugyanígy alakját is egy nagyobb ovális lágy kontúrvonala zárja magába. A dereka előtt ívelődő gyűrődések vaskosabban faragottak, mint a dénesfalvi Magdolnáéi, festőibbek, mint a barkai Szt Katalin élesebb metszésű redői, plasztikusabbak, mint a szentjakabfalvi Szt Pál köpenybarázdái. Leginkább a →kislomnici Madonna és a barkai Szt Dorottya ruházatának íves ráncaihoz hasonlíthatók. **

Radocsay 1967:25, 45.