🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > toll
következő 🡲

toll: 1. a madár testét borító, vékony gerincből és ezen kétoldalt síkban sűrűn elhelyezkedő finom, lemezes szálakból álló szaruképződmény. A Szentírásban →szárny. – 2. tintával való írásra használt, csúcsos végű, a 19. sz. közepéig lúd~ból kihegyezett íróeszköz. Evangélisták és egyháztanítók ált., Nagy Szt Albert, Svéd Szt Brigitta, Szt Jeromos, Sziénai Szt Katalin, Szt Tamás ap., Aquinói Szt Tamás, Nagy Szt Teréz attrib-a. **

Czuczor VI:326.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.