🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > titoktartási fegyelem
következő 🡲

titoktartási fegyelem (lat. disciplina arcani): egyházfegyelmi előírás a 2–6. században, mely arra kötelezett, hogy a hit és a liturgia lényeges részeit a kereszteletlenek és bizonyos ideig a →katekumenok előtt is titokban kell tartani. – Tárgya a Hitvallás, Miatyánk, a szentháromság-, megtestesülés- és kegyelem-tan, a szentmise kánonja. Szentírási alapja: Mt 7,6; 1Kor 3,2; Zsid 5,12. Kiváltó oka a →keresztényüldözések és a csak kíváncsiskodók érdeklődésének elkerülése volt. **

KL IV:371.– Onasch 1981:39.

titoktartási fegyelem (lat. disciplina arcani): egyházfegyelmi előírás a 2-6. században, mely arra kötelezett, hogy a hit és a liturgia lényeges részeit a kereszteletlenek és bizonyos ideig a →katekumenok előtt is titokban kell tartani. - Tárgya a Hitvallás, Miatyánk, a szentháromság-, megtestesülés- és kegyelem-tan, a szentmise kánonja. Szentírási alapja: Mt 7,6; 1Kor 3,2; Zsid 5,12. Kiváltó oka a →keresztényüldözések és a csak kíváncsiskodók érdeklődésének elkerülése volt. **

KL IV:371.- Onasch 1981:39.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.