Magyar Katolikus Lexikon > T > tisztasági törvények


tisztasági törvények: a mózesi →Törvény előírásai, melyek megszabták hogy mi →tiszta és mi →tisztátalan, és a tisztulás módjait (→tisztulási áldozat). - E ~nek nem a higiéné, nem is az erkölcsiség előmozdítása volt a céljuk, hanem meg kellett szentelniük Jahvénak, a szt Istennek népét (Lev 11,44; 20,7); bár némely rendelkezések súrolják az erkölcs határát, pl. azok, amelyek az ismeretlen tettes által elkövetett gyilkosság (MTörv 21,1-9) v. a vérfertőzte föld (Szám 35,33) esetében előírt teendőket rögzítik. A ~ nagy mértékben hozzájárultak Izr. fiai körében a →monoteizmus fennmaradásához, mert ezek révén különülhettek el az idegen népektől (vö. Dán 1,8; Tób 1,11; Jud 10,5; 12,2). - 1. A nemiséggel kapcsolatos jelenségek az antik és primitív gondolkodásmód szerint titokzatosak; veszedelmes erőkkel függenek össze, ezért tisztátalanná teszik az embert. - 2. A halál a legrégibb időkben még nem keltette úgy föl a tisztátalanná válástól való félelmet, mint később. A kedves halottat megcsókolták (Ter 50,1), a házban v. a ház közelében temették el (1Sám 25,1); a kir-ok sírja közel volt a Templomhoz (1Kir 2,10; 11,43 stb.; vö. Ez 43,7); a háború Jahve ügye volt, ezért szentnek számított (Kiv 17,15; Bír 5,13.23). Később azonban minden holttestet tisztátalannak tekintettek; 7 napra tisztátalanná vált, aki hozzáért v. belépett a házba, ahol feküdt; ugyanígy minden tárgy is abban a házban, ahol halott volt (Szám 19,11), sőt, estig még az is, aki halottól tisztátalanná vált dologhoz hozzáért (19,22). Ezért a →nazíroknak és a papoknak tilos volt tetemet érinteni (6,9-11; Lev 21,1-4); a főpapnak még szülei holttestéhez sem volt szabad hozzáérnie (21,11). Hogy a tisztátalanná váltak újra tisztává legyenek, →tisztítóvízzel kellett meghintetniük magukat (Szám 19,12). 31,19-21: a harcosoknak a csata után a 3. és a 7. napon meg kellett tisztulniuk, a ruhájukat is ki kellett mosniuk, csak így térhettek vissza a táborba. A sír érintése is tisztátalanná tett (19,16). Leölt v. elhullott állat fogyasztásától v. érintésétől estig maradtak tisztátalanok; a tisztátalan állat hullájától minden tisztátalanná vált, ami csak kapcsolatba került vele (Lev 11,26-40). - E törv-ek részint Izr. fiainak a halottak lelkétől, a szellemektől v. a →démonoktól való félelmével magyarázhatók, akik ókori felfogás szerint a betegségek és a halál okozói voltak; de tiltakozás is kifejeződhetett bennük a halottkultusszal szemben. - 3. A leprának tartott bőrbetegségek tisztátalanná tettek; a beteget szigorúan elkülönítették (13,46; 2Kir 7,3; 15,5); megszaggatott ruhában kellett járnia, a haját kibontva kellett viselnie, a szakállát el kellett takarnia, és köteles volt kiabálni: Tisztátalan! Tisztátalan! (Lev 13,45). Ha meggyógyult, jelentkeznie kellett a papnál, hogy megállapítsa: valóban megszabadult-e betegségétől (14). A lepra (talán a salétrom) a házat, a ruházatot tisztátalanná tette, ez esetben is a papnak kellett vizsgálatot tartania (13,47-59). Vsz. azért tekintették a leprát tisztátalanságnak, mert büntetésnek számított (Szám 12,9; MTörv 28,35; 2Krón 26,19-21), amellyel Isten a bűnösöket sújtotta (MTörv 28,35; 2Krón 26,20). - 4. Állatok és ételek is lehettek tisztátalanok (Lev 11,1-31; MTörv 14,3-10). Tisztátalan állatot nem volt szabad feláldozni v. elsőszülöttként felajánlani (Ter 8,20; Lev 27,27; Szám 18,15-17); megenni is tilos volt. A növényi eledelek mind tisztának számítottak, de a gyümölcsfák termését az első három évben tisztátalannak tekintették, a 4. évben pedig Jahvénak szentelték (Lev 19,23-25). Ugyanígy tilos volt az újonnan termett gabonaféléből is enni, míg az első termést föl nem ajánlották (23,14). Nem ehettek sem a nyáj szaporulatából, sem a föld terméséből, míg Istennek, aki a termékenységet adja, az őt megillető részt vissza nem adták (→zsengeáldozat). - A ~ Isten törv-einek számítottak, melyek éppúgy kötelezték Izr. fiait, mint az erkölcsi törv-ek, úgyhogy olykor a hit hősies megvallásához szolgáltattak alkalmat (2Mak 18-31; 7,1-41). Ugyanakkor a formalizmus veszélye rejlett bennük, és ez a zsidóságot a rituális tisztaság terén aggályosságba, szőrszálhasogatásba sodorta (→judaizmus). Az e külsőségekre ügyelő, közben azonban az erkölcsi szempontokat szem elől tévesztő formalizmus ellen már a próf-k is erélyesen tiltakoztak (Iz 1,10-17; Jer 7,21-23; Oz 6,6; Ám 4,4; 5,21-25; →áldozat). A bölcsességi irod. rendszerint hallgatott róla, és csaknem mindig az erkölcsi követelményeket hangsúlyozta (pl. Zsolt 15). - Jézus a farizeusoknak és írástudóknak, akik tisztára mosták a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele voltak rablott holmival és szennyel (Mt 23,25-28;. 23,23; Mk 7,1-13), szemére vetette ezt a formalizmust. A rituális tisztaságot nem sokba vette; csak az erkölcsi tisztaságot tartotta fontosnak (7,15), ezzel elhatárolta ezeket egymástól, és a vallást megszabadította a külsőségességtől és a rituális elemek túltengésétől, ami a zsidóságot fenyegette és korlátok közé szorította. A ~ azok az „erőtlen és esendő elemek” (Gal 4,9), melyek a zsidókat fogva tartották (vö. 4,3) és melyektől Krisztus felszabadított minket (5,1). A Krisztusban megvalósult üdvösség rendjében nincs semmi, ami önmagában tisztátalan volna (Róm 14,14;. ApCsel 10,15; 11,9). R.É.

BL:1823. (s.v. tiszta)