terrakotta (ol.): eredetileg a vörösre égetett cserép latin neve, később minden máz nélküli kerámiatárgy. - Kisplasztikák és épületelemek kedvelt anyaga. Jellegzetes ~k a Kr. e. 5-4. sz. gör. festett tanagra figurák. B.K.
Grofcsik 1956. - Voigt 1983.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.